Einczinger Ferenc: Az Einczinger-család története (1935)

A családfa legutóbtü hajtása: Einczinger Sándor, apánk elhalálozásakor tizennégy éves volt. Az üzletet még két évig édesanyánk vezette. Majd annak halála után Lujza nővérünkkel közösen, Sándor „Ein- ■ czinger György örökösei“ cég néven. 1909-ben írta át az ipartestület az iparjogot Einczinger Sándor nevére s már 1911-ben kezdetét vette az üzem modernizálása, az első villamos dagasztó-gép beállításával.

Az Einczinger-sütőház a világháború tartama alatt polgári üzemét szüneteltette s kizárólag a katonaság és a kenyérmezői fogolytábor szükségletének ellátására rendezkedett be. Meglevő négy kemencéje mellé még hat szükségkemencét rögtönzött és a munkára őrség mellett kivezényelt 100 orosz hadifogoly felesben, felváltva, éjjel-nappali állandó üzemmel, átlag naponkint egy vagon kincstári lisztet dolgozott fel.

* *

*

Így futott el az idő két évszázadon át az Eiticzinger-család fölött. Lépteit az esztergomi sütő és molnár céh „proto- coljából“, családi sárgult Írásokból, sírkőfeliratokból és a plébániák anyakönyvi adataiból tudtam csak követni, mert emlékek és egyéb részletek a harmadik generáción túl már teljesen homályba vesznek.