Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)
22 a nehézségektől s tudjon bízni az elkezdett játékmunka sikerében s még inkább örvendezni, ha meg van az eredmény. Mert a gyermek játéka nem egyéb, mint munka. A pici lány bábuzásában a jövendőbeli anya, a fiúcska városépítésében a majdan köznek szolgáló férfi jelentkezik. Vét tehát az anya, ha türelmetlen a gyermekzajjal szemben s tiltja a kisdedek szabad, gyakran tán zajos játékát. Ellenkezőleg igen üdvös, ha maga is belevegyül a gyermekek társaságába s egy-egy órácskára gyermektárssá válik, még pedig olyanná, aki buzdít. Lehetetlen, hogy a csevegő és kacagó ajkacskák, a kipirult rózsás arcok, derült homlok, örömtől ragyogó szemek s az ügyetlen és ügyes tevékenység enyhítő- leg ne hatna az ideges türelmetlenségekre is. Kivált, ha tapasztalja az anya, hogy jelenléte fokozta a kicsinyek játékkedvét. A főszereplő mindenesetre a mama, s mivel a gyermekben az érzés mindig megelőzi a fölfogást, az anya tetszésétől függ, hogy a játék irányát megadja. Az általános úri szokás ezt a kedves és boldogító örömet, a gyermekkel való játékot, dajkákra, fogadott cselédekre bízza.
