Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)

Az édes anyához.

(Gyermekei neveléséről.)

® iNcs szánandóbb valami a világon, mint a beteg lelkű és kedélyű ember. Pedig napjainkban úton-útfélen minduntalan találkozunk ilyen szomorú jelenségekkel. Van köztük elég, kiknek külsejük is azonnal elárulja a belső nagy bajt; révedező tekintetük, életunt arcuk és kietlen mosolyuk elég ismertető jel. Nagy rászoknék boldogtalanságát azonban csak a legközelebbi • környezet ismeri és érezi nyomasztólag. Nem tudnak ezek sem boldogok lenni, sem boldogítani. Nyomasztó hangulatuk, mint az egészségtelen sűrű köd nehezül magukra is, másokra is, kikkel közeli összeköttetésben vannak. Az élet keserű nekik s megkeserítik mások számára is. Gyakran el is dobják