Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)

5

Tanulmányai befejeztével újabb fájdalom érte. Nem jutott álláshoz. Pedig tanítani, nevelni akart. Nemcsak azért, hogy szeretteinek most már tényleg is segítségére lehessen, hanem hogy 'lelkének eszményi nemes vágyát is kielégíthesse.

Közel egy évi várakozás után, mely idő alatt magántanítással és női kézimunkák készítésével foglalkozott, 1880 nyarán mint nevelőnő nyert alkalmazást egy vidéki családnál.

Mint nevelőnő működött 1881 november hó 1-ig, amidőn boldog emlékű Simor János bibornok, hercegprímás a zelizi római katholikus elemi leányiskola tanítónőjévé nevezte ki.

Itt kezdődik egyéniségének és tehetségeinek tulajdonképeni érvényesülése az általa ideálisan szeretett pályán.

A zelizi iskolának messze vidéken híre ment és a kartársak tanítást és nevelést tanulni szívesen jártak a zelizi tanítónő iskolájába.

Felentes hatósága ismételten a legnagyobb elismerés hangján méltattta nevelői fáradozását és ugyanígy vett tőle búcsút, midőn 1885. augusztus havában Zelizről