Lánczos Zoltán: Adalékok Komárom vármegye útjainak történetéhez. Kézirat (1975)

22

A győri káptalan 1467« évi és a budai káptalan 1471*évi oklevelei alapján is tudjuk, hogy Győrből a csallóközi úthálózatba Vámoson át haladt a bekötő ut. /65*/

Óvárról az emlitett csatlakozó ut Kisbodak szárazvámján és Bodak révjén át jutott el Nádasára. /64./

A buda - pozsonyi úttól Mócsánál ágazott el a Kocs - Dad - Bököd érintésével Mórfelé vezető ut. /65./

Glaser ezt az utat a mócsa - tömörd - kocsi úttal azonosítja, Erdélyi viszont ez utat a tömörd - igmándi és ig- mánd - mócsai útnak véli.

Az esztergomi útnak Szentivánon át Gönyüre vezető ágáról tesz emlitést a budai káptalan 1471. évi oklevele : "viam publicam kewzepwth vocatam per quam iretur de civitate Jauriense ad antedictam possesionem Zenth Iwan... aliam publicam viam felsewwth nuncupatam per quam itur similiter de dicta civitate Jauriense ad pretactam possesionem Zenth Iwan." - Ez a dunamenti ut tehát valami "alsóut" lehetett. /66./

A győr - veszprémi ut, mely Szentmárton város, valamint Vámhegy és Zirc vámján haladt át /67./ a scflBspszállitásnál játszott nagy szerepet, eleinte ugyanis Esztergom felől kapta a pannonhalmi apátság a sót. Ezt még IV.Béla 1257. évi, a Peér környékén lévő Juren határjárásáról szóló oklevél is mutatja : "viam antiquam que wúlgariter Schtuch vocatur." /68./ Az 1253. évi beregi egyezménytől kezdve azonban közvetlen a szegedi sókamarától kapták a dunántúli egyházak, igy a pannonhalmi főapátság is a sót. Ettől kezdve a sószállitás - megkerülve Esztergomot - a madocsai révtől Simontornya város vámján és a kéri réven át jutott el Zircig, majd tovább. /70./- o A 19. században a megye területén a következő utak voltak jelentőségteljesebbek ;