Lánczos Zoltán: Adalékok Komárom vármegye útjainak történetéhez. Kézirat (1975)

kétséget kizáróan Dorog - Zsámbék - Bicske - Martonvásár - Adony - Földvár - Mohács - Baranyavár - Eszék-en keresztül haladt. Ennek az útnak ugyanis egyes szakaszait több oklevelünk is emliti. így a perbál - zsámbéki szakaszát a budai káptalan 1401. évi oklevele /"magnam viam que de ipsa possesione Sambok tendent ad possesionem Perbal predictam." /17*/ - a Zsámbék és őrs-puszta közötti

részt pedig az esztergomi konventnek egy 1250-ból származó oklevele. /18./

A Fehérvár felé vezető ut a bicskei vámnál ágazott el./19./ Ennek az útvonalnak mentén a városok, községek nagy része csak az Anjouk idején keletkezett, de kifejlődésük már az Árpádok korában kezdődött apfcó települések formájában.

A Szent László völgy és a Kuldó határa közötti részt a budai káptalan egy 1537» évi oklevele /20./ mint "magnam viam per quam ad Strigonium consuevissent ire" emliti.

Esztergomból már a rómaiak idejében is a Duna mentén kanyar gó, meglehetősen nehéz és hosszadalmas ut mellett - mint már szó volt róla - egy rövidebb ut is vezetett a később jelentőség szempontjából felfokozott értékű Buda

felé : a Vörösvári völgyön át. /21./

Nagy Lajos király 1367. évi oklevelében, majd ennek az 1378. április 19«-i átiratában /22,/ több szó esik a "Baranyay-nogut"-ról /Baranyai nagy ut/, melyet a budai káptalan 1431» oklevelei "viam Baranjaynogut dictam antiquorem" /23./ illetve "viam Baranyawth vocatam an- tiquam" néven emlegetnek, /24*/ és melynek Tata felé való kiágazása a török uralom alatt alakult ki a főútvonal felvirágzásával egyidejűleg. Tatát 1594-ben és 1597-ben ezen az útvonalon közelitették meg a török csapatok. /25./

Ennek az útnak a Dunával való találkozási helyén épitette a szultán a Dsánkurtarán palánkot az ut védelmére.