A Szent István királyról nevezett esztergomi ősrégi papnevelő intézet hittudományi főiskolájának értesítője az 1896-97 iskolai évről (1897)

AZ INTÉZET RÖVID TÖRTÉNETE ÉS LEÍRÁSA.

I.

A papnevelés ügyének hazánkban s különösen az esztergomi főegyházmegyében, már Szent István korában is nyomait találhatjuk. A hittani képezdék, melyek 1100 után bölcseleti és theologiai iskolákká nőtték ki magukat, továbbá a káptalani iskolák mind arra voltak hivatva, hogy az egyházi pályára készülő ifjaknak minél nagyobb fokú erkölcsi és szellemi kiképzést adjanak. Ez intézetek azonban nem képezik alapját a mostani esztergomi szemináriumnak. Részint tudományos iskolákká fejlődtek, melyekben a sziv képzése teljesen el lön hanyagolva, részint pedig feloszlottak, tönkre mentek a mohácsi vészt követő siralmas évek után.

Intézetünk tulaj donképeni keletkezése Oláh Miklós esztergomi érseknek köszönhető. Ő volt az, ki a tridenti szt. zsinat intézkedéseit a rendszeresitett szemináriumokra vonatkozólag első igyekezett Magyarországon megvalósítani. Ez ügyben értekezik a pápával IV. Fiússal, kinek követe nagyban segítségére van az érseknek s 1565. szept. 10-én kelt s az intézet levéltárában őrzött levelében egyházi fenyítékek terhe alatt meg- hagyja úgy a világi, mint az egyházi híveknek, hogy amint az érsek által erre felszólítva lesznek, adományaikkal a szeminárium létesítését elősegítsék. Majd 1566-ban megyei zsinatot hí össze Oláh, hol a papság a közadakozásból csakugyan megveti a mai szeminárium alapját. A létesített intézet eleinte csak 10 ifjú eltartására volt alkalmas s Nagyszombatban állították föl, mivel Esztergomot a török rabiga nyomta.

1567-ben nyitották meg a szemináriumot. Tanárok a jezsuita atyák voltak, kiket azonban később világi papok cseréltek fel. De az ifjú intézet nem volt hosszú életű, Oláh Miklós halála