A Szent István királyról nevezett esztergomi ősrégi papnevelő intézet hittudományi főiskolájának értesítője az 1896-97 iskolai évről (1897)
ELŐSZÓ. A jelen korban, midőn még a parányi közművelődési intézetek is, hogy az önmagok iránt való érdeklődést felkeltsék, évi müködésökről a nagy közönség előtt beszámolnak, sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a papnevelő hittani intézetekről, kellő tájékozottság hiányában, még a müveit közönség is csak homályos fogalmakkal bir. A kiknek alkalmuk van egy ily intézet vezetésével, berendezésével s a papnövendékek gondozásával közelebbről megismerkedni, azok szívesen elismerik, hogy a papnevelő intézetekben, melyek a nemzeti művelődésnek nagy előmozdítói s jelentékeny tényezői, a papjelölteknek oly tágkörü ismereteket kell elsajátítatok, melyeknél fogva jogosan tarthatnak igényt arra, hogy méltán számíttassanak a társadalom legműveltebb osztályai közé. Szokásos gyűléseinken gyakran merült fel s lett megbeszélve az eszme, mily üdvös volna, kivált jelen társadalmi viszonyaink között, ha nemcsak az egyháziaknak, hanem a nemzeti művelődés iránt melegen érdeklődő nagy közönségnek is mód és alkalom nyújtatnék, hogy a papnevelő intézet berendezése, szellemi vezetése, tanrendszere s mindazon mozzanatokról tájékozást szerezhessen, melyek a papnevelés és papiképzés ügyére vonatkoznak. Legalkalmasabb eszköznek tartottuk ezen czél elérésére, az évi értesítőnek kiadását. í*
