Esztergomi Érseki - Az Irgalmas Nővérek Leánylíceumának és Tanítóképző-Intézetének Évkönyve az 1942-43. iskolai évről (1943)
Vitéz nagybányai HORTHY ISTVÁN 191/-2. augusztus 20. Ezen a napon pillanatokig megállt a magyar élet szívverése. Elnémultak a harangok, gyászlobogók lengtek a városokon. Döbbenetes hírként dobogtatta meg a magyar szíveket valami, amit nehéz volt kimondani, mert jelentőségét, valóságát akkor értettük meg igazán, mikor hallottuk: vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzóhelyettese, repülőfőhadnagy meghalt. Mélységesen éreztük a fájdalmat, megrendített a veszteség tudata. Vitéz nagybányai Horthy István annak a fia, Akit hódoló, tisztelő szeretetünk, hálánk koszorúja övez. Vitéz nagybányai Horthy István a magyar hazafiúi kötelességteljesítés szolgálata közben halt meg. Ott volt azok között, akik elindultak védeni a legszentebbet, a hazát... Vágya diadalra vinni a magyar fegyvereket, űzte; hazaszeretete tettre tüzelte, vállalkozó szelleme halálba vitte ... Halála veszteség volt, de egyszersmind inlés is. Magyar ifjú! Életed virágában, boldogságot ígérő tavaszá ban hív a haza? Menj! A legszentebbért mondasz le! Magyar Édesanya! Áldozatot, a legkedvesebbet, a legdrágábbat, fiadat kívánja tőled a haza? Tekints a magyar haza legelső Édesanyjára, neki is Isten után „mindene“ volt a Fia. Fáj a lelked, vérzik szíved, pillants bele a magyar Nagyasszony szívébe!... ' •’* • Magyar Édesapa! Talán a legszebb reményed, álmod, jövő terved megvalósulását áldoztad, oda fiadban hazádért. Nézz bátran az első magyar Édesapára és tanuld meg Tőle: „A haza minden előtt!“ A hősök meghalnak, de emlékük mindig mindig, élni fog!
