A szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló Esztergom-vizivárosi érseki nőnevelő-intézet értesítője az 1939-40. iskolai évről (1940)
7 nagyon nehezére esett a fényes ruhák felvétele, az ura kedvéért azonban legyőzte hajlamát s az udvar vendégei előtt fejedelemnői ruhában jelent meg fia az ura otthon volt, úgy öltözködött, hogy azzal urának örömet szerezzen, fia az ura távol volt, félretette drága ruháit, és csak sötétszínűekben járt. Ezen a nyomon a mai leányoknak a következő tanácsot adnám: fia majd egyszer férjhez mennek, ne a külvilág részére, hanem az uruk kedvéért öltözködjenek — nem fényűzően, hanem csinosan. Ezzel kapcsolatosan kérdezem : vájjon ennek az intézetnek a növendékei Szent Erzsébet egyszerű ruháit szeretik-e vagy pedig fényűző öltözködés után vágyódnak? A fényűzés a legbiztosabb utak egyike a boldogtalanság felé. Szent Erzsébet a szent szegénység lovagjának, Assisi Szent Ferencnek egyik leghívebb követője volt. Ajánlom, olvassák el Assisi Szent Ferenc életét is. Volt egy tanítványom, aki anyagiak miatt folyton zsörtölődött. Azután a kezébe adtam Assisi Szent Ferenc életrajzát. Ennek nyomán egészen másként látta a világot. Megállapította, hogy nem az anyagi helyzete, hanem ő maga változott meg. A leányok között elég gyakran szokott akadni nagyigényű. Pedig a nagy igény nemcsak egyéni, nemcsak családi, hanem nemzeti tragédia forrása is lehet. Assisi Szent Ferenc igénytelensége teljesen megfelelt Szent Erzsébet lelkületének. Egész élete hősies lemondás, — nem savanyú, hanem boldog lemondás. Most kérdezem: vájjon mi tudunk-e lemondani? Szent Erzsébet lemondása a legszorosabban kapcsolatos szerénységével, alázatosságával. „A szent özvegy sajátos erényei a tökéletes szerénység, a kitüntetésekről, a rangról, a társaságokról, a címekről s hasonló hiúságokról való lemondás; a szegények és betegek ápolása, a szomorúak vigasztalása; a leányoknak az istenes életre nevelése, s önmagának minden erény példaképéül való kialakítása a fiatal asszonyok számára.“ (154. 1.) És ha ilyen irányú élete mellett gúnyolták, Krisztusért hősiesen eltűrt mindent. Vájjon mi tudunk-e magasabbrendű erkölcsi világért csipkelődést, gúnyolódást elszenvedni? Tudjuk-e azt, hogy mihelyt nem reagálunk a gúnyolódásra, minden ilyen törekvés megszűnik. Nem érdemes ugyanis gúnyolni azt, aki arra nem reagál. Vájjon mit mondana Szent Erzsébet annak a leánynak, aki magasan hordja az orrát azért, mert magasrangú családból származik, annak, aki szépségére büszke, annak, aki kiváló szellemi képességei alapján lenézi társait, annak, aki fitogtatja a gazdagságát stb? Kedves hallgatóim, adjanak feleletet ezekre a kérdésekre és a kapott feleletek szellemében törekedjenek élni.
