Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

BEVEZETÉS

E sorok írója immáron negyedik-ötödik évtizede foglalkozik a magyar művelődéstörténet kutatásával.

Levéltári, könyvtári és régészeti munkám során mindig fokozott érdeklődéssel figyeltem fel művelődéstörténetünknek egyik legelhanyagoltabb ágazatára: népünk - és a régi Magyarország népeinek, nemzetiségeinek — zenei múltjára.

Mert mi lappang a köztudatban minderről?

Pár közhelyszámba menő adat a szupranacionális egyházi muzsika hazai emlékeiről - az is jobbára néhány hazai kódex kapcsán néhány humanistának, például Galeottónak egy s más - mi tagadás, rosszul fordított — citátuma; valami az igricekről, regösökről. . .

S aztán, mintha Cinka Pannával kezdődnék a magyar muzsika múltja! (Csermák, Bihari, Lavotta muzsikája alól, a 950-es években, mondhatni, tíz körömmel ástam ki Zmeskál Miklósnak, Beethoven jó emberének, muzsikustársának és tizennégy kvartett írójának [1759-1833] emlékét. Akik tudták róla, hogy magyar, nem tudták, hogy komponált. Akik tudták, hogy komponált, nemigen tudták, hog\' magyar.)

Az már a kezdet kezdetén feltűnt: a legújabb kutatásokig

9