Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
minden ágazatát, minden formáját meghatározta. Lett légyen az a keresztény vallásnak vagy a hűbéri udvarnak, Marsnak, avagy Vénusznak zenei szolgálata! Vagyis: akár egyházi zene, akár világi-udvari muzsika volt, akár tábori muzsika (később: katonazene), akár pedig a hajdani „tombolásnak” - táncnak — zenei kísérője; a muzsika mindig funkcionális volt. A muzsikának és a költészetnek házasságát - mindkét fél üdvé- re-csupáncsak az újkor hajnalán bontotta fel az európai művelődés. Nagyon messzire vinne témánktól - de mégsem hallgatom el -: a zene és a költészet válásának ez az időpontja mély okkal esik egybe az európai dráma, az európai opera s az európai regény születésével! Ben Johnson, Shakespeare nem véletlenül születik Claudio Monteverdi, Rabelais és Cervantes századában! A reneszánsszal induló nagy európai öneszméletnek gyümölcse valamennyi ! De ugyanekkor született meg - s állt a maga lábára - az az európai vers is, amely immár nem tartott igényt zenei kíséretre, a muzsika mankójára. A két születésnap - a muzsika nélküli versé s a szöveg nélküli muzsikáé - egybeesik. A zene és a vers szétválása annyira erős cezúra volt, hogy azt is mondhatnók: a középkor zenetörténete ott végződik, ahol a muzsika elválik a szövegtől. Ahol az irodalomtörténet elível a zenetörténettől. Ez az elválási időpont a középkori zene terminus ante quemje. E válás kategóriájával - úgy érzem - azért kell s kellett látszólag tán a kelleténél is többet foglalkoznunk, mert középkori kultúrjelenségek megítélésébe akaratlanul is gyakran keverünk modern fogalmakat! A verstől független zene és a zenétől független vers - csakúgy, 79
