Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
úgy, mint a kétdimenziós s az ikonpiktúrában a XX. századig továbbélő táblafestészetük is - archaikus formalizmussá merevedett. A nyugati kereszténység országaiban, majd a déli és északi félszigetországokban s a brit inzulán is a bizánci és római eredetű muzsika egybeolvadt a helyi pogány vallások zenei hagyatékával. Ez a zenei ötvözet teremtette meg a középkor zenei rendszerét. Ez utolérte, majd messze meghaladta mind az ókor népeinek, mind pedig Bizáncnak, de a keleti népeknek zeneművészetét is. így volt ez egyébként az antik s a késő középkori civilizáció egészével is. Mi hiányzott az ókor zenéjéből? Ismeretes, hogy már Ktesibios az i. e. 150 körül feltalált egy bonyolult szerkezetű hangszert, a víziorgonát. így az ókornak már volt egy olyan hangszere, amely - elvben - lehetővé tette azt, hogy egyszerre, egy időben több hang szólaljon meg rajta. Az ókor azonban még nem támasztott igényt sem a zenei harmóniára, sem a többszólamúságra. A lehetőség tehát - egymagában - itt sem vált okká. A harmónia s a többsgólamúság még több s^á^adig váratott magára ! A középkor egyedi, európai vívmánya lett. Ugyanúgy, mint anyja - vagy kortársa? —, a gótika. Együttes jelentkezésük nem véletlen volt, hanem történelmi szükségszerűség. 66
