Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

illud penitus concremavit.” - Knauz, Fér.: Monumenta ecclesiae Strigonien- sis. I. 33. - Gombos: Cathalogus... II. 1628. (Miracula Sancti Adalberti episcopi Pragensis et martyris ab anno 997.) - Az adatról Diószegi Vilmos munkája nem tesz említést.

(.. .arra a helyre ért, amely széke és főhelye az egész országnak. Itt pedig volt egy jeles idólum [bálvány], amelyből gyakorta démonoknak szava szólalt. Itt pedig a szomszédos városoknak sok népe gyülekezett össze e látványosság megcsodálására. Amikor a legnagyobb sokadalom állta körül ezt a bálványt, a szent püspök [ti. Szent Adalbert] - bátor lélekkel, lelkét - ha meghal - Krisztusnak ajánlván, bátran megtámadta, és papjainak jelenvoltában. .. e bálványt tűzre vetette.. .)

54. A bálvány szó már a XI. századi nyelvemlékeinkben is szerepel. A XV. századi Jordánszky-kódex bibliafordításában a mágus magyar neve: táltos. Thu- róczi XV. századi krónikája viszont a jósnőt, javasasszonyt fordítja pythonissá- nak. L. Fekete Lajos: A gyógytan a régi magyaroknál. Századok, 8. (1874) 381. jegyz.

55. Hasonló szertartást ír le: Mészáros Gyula: A csuvas ősvallás emlékei. Budapest, 1909. 276. - Trócsányi Zoltán: Észak-szibériai rokonaink. Budapest, ■93656. Mészáros Gyula: A csuvas ősvallás emlékei. Budapest, 1909. 276. (Vö. Krohn Gyula: A finnugor népek pogány istentisztelete. Budapest, 1908.) - Ferdi- nandy Mihály: A honfoglaló magyarok művészi kultúrájának nyomai. Budapest, 1934. - Az említett - magyarországi készítésű - akvamanile Kassa vidékén került elő: Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. Budapest, 1938. CCXXIV tábla. - Sebestyén Gyula: A magyar varázsdob. Ethn. XI. 43357. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958.

58. A regösök. Ethn. 1900. 1., 11., 111-115. Magát a Pozsonyi-krónikát Knauz Nándor fedezte fel és publikálta először.

59. Knauz, F.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. 45.

60. 1955-ben az esztergomi Szent Lázár kolostor romjához közel eső hajdani Esztergom-Kovácsin, az Árpád-kori pénzverők falujában végeztem ásatásokat. A falu román kori plébániatemplomának feltárásakor az I. István, Péter és I. Endre király ezüstpénzeivel datált legalsó sírrétegben az egyik tetemnek - alighanem pénzverő-ötvös tetemének - ujján egészében avar formaadású gyűrűt, a másik tetem ujján Karoling-jellegű, az Úr koporsóját jelképező geometrikus keresztényi gyűrűt találtam. Biztos jele a két egymással ellentétes kultúrkör - békés vagy békétlen - egymás mellett élésének. - Zoinay L.: Pénzverők és ötvösök a román kori Esztergomban. Arch. Ért. 92. (1965) 148-161.

370