Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
3 2. Előbb id. h.: Interim exploratores in silvam quae castellum vergit, subitanea tubarum et vocum signification accelerant. (Ezenközben kémeik a várkastély felé eső erdőben kürtöknek szavára és vezényszóra hirtelen felbolydultak.) 33. „. . . silentio tubis et vocibus indictovia, quae Constantiam ducit, abeunt. . .” (. . .elhallgattatták a kürtöket, s a Konstanz felé vezető úton elvonultak. . .) 34. „. . .ceteri. . . multitudini tubis, ut caveant, significant. ..” (...a többiek a sokaságnak kürtjeikkel adnak jelt, hogy vigyázzanak...) 35. A leírás interpretációja: Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 60-64.-Vigalmainknak-e Sankt Gallen-ivel vetek- vő egyetlen késő középkori párja akad. Hans Seybold naplója: Mátyás és Beatrix 1476. évi menyegzőjének budai szépnapjairól. - Borsa Béla: Reneszánsz kori ünnepségek Budán. Tanulmányok Budapest múltjából, 10. (1943) - Zolnay László: Elillant budai farsangok nyomában. „Budapest” folyóirat, 7. (1969) I. szám. 36. „. . .bellum incipitur, atque ex christianorum parte sancta ac mirabilis vox Kyrie eleison, ex eorum (se. Hungarorum) parte verő turpis et diabolica hui, hui, frequenter auditur. . (...megkezdik a csatát, keresztény részről felhangzik a Kyrie eleison szent és csodálatos igéje, az ő [ti. a magyarok] részéről pedig sűrűn hallatszik a gonosz és ördögi hűi, hűi. . .) Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 70. 1. és 104. jegyz. 37. Pauler id. m. 69. 38. Pais Dezső: Haj-huj-kaját. Kodály Emlékkönyv. Budapest, 1957. 133. - Vö. Erdődi József: Huj, huj, hajrá! Szegedi füzetek, 3. (1937) 230. - Hexendorf Edit: Hangoslat, hangos, hang. Magyar Nyelv, 47. (1947) 35. - Vö. Mészöly Gedeon cikke, Magyar Nyelv, 48. (1948) 48. 39. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar nép műveltségében. Budapest, 1958. 432. 40. Irodalmát 1. Pauler utóbb id. m. 182. 1. 125. jegyzet. A kürttel való császárverést egyébként már Kézai Simon is legendának tartotta. - Szabó Károly: Kézai Simon mester Magyar Krónikája. Pest, 1862. 52. 41. A „huj, huj, rá!” kiáltásról: a XVI. században „felhangzott a rettenetes hajdú üvöltés, a körülvett és zavarba jutott ellenséget huj, huj, rá kiáltással rohanták meg. . .” Balogh István: Hajdúság. Budapest, 1969. 23. 1627-ben olvasunk Szűcs Ferencné debreceni - férjét elhagyott pajkos asz- szonvról. Az írás szerint: „lódingos lövő, puskapalaczkos, lovon nyargaló, nagykontyú, égettboros vitéz asszonyról; Szűcs Ferencnéről, aki hajdú módon üvöltött s hujjogatott. . .” Takáts Sándor: Régi pásztornépünk élete. Rajzok a török világból, II. Budapest, 1915. 285. 42. „Hurla, Hurla Ungerlant.” L.: Századok, 33. (1899) 810. 43. Pisides: Bellum Avaricum. Anthologia Palatia, I. 120. Fehér Mátyás Jenő: 367
