Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

ban. S találóan írja Békefi Antal:'6 Nádasdy utóbb, a három részre szakadt Magyarország nádoraként - de meg mint sárvári várúr is — II. Lajos király budai udvarának európai fényű zenei életét kívánta feltámasztani.

Hiszen ő még hallotta Stoltzert, a budai királyi kapellát s a kor legnagyobb hatású zeneszerzőjét, a Budán muzsikáló Adrien Willaertet.'7

Amíg azonban Erdélybe - mint felvázoltam - a hadi és táncmuzsika helvett a klasszikus műzene is utat talált, addig Nádasdy végvári világa provinciálisabb volt. Ám ez a provincializmus - sok kisebb mester mellett18 menedéket és kenyeret ad annak a Szeremjény Mihálynak, aki megénekli a zsidóknak Egyiptomból való kijövetelét,'s Bornemissza Péternek, Sylvester Jánosnak, Tinódi Lantos Sebestyénnek.

Bornemissza 15 5 3-tól 5 7-ig négy esztendőt tölt Sárvárott. Békefi id. munkájában feltételezi: Bornemissza Péter magyarra átdolgozott Elektrájában Aegisztosz zenészeiként Nádasdy sárvári zenekarának magyar muzsikusait sorolja fel: „.. .lantos, hegedűs, sípos, dobos, trombitás számtalan légyen, mindenek vigadjanak, ifjak örvendjenek. . .”

Sylvester János, a nádor sárvári prédikátora disztichonokban írja meg biblia-summázatait. Azt írja Nádasdynak: „mellékeltük az evangéliomoknak versekben írt summáit. Ezek igazában akkor lesznek kedvesek, ha valaki lanttal énekli vagy dúdolja; valójában nagyon kedves dallamuk van. . . Szeretném, ha ezt mind a fiúk, mind a lányok az udvarban megtanulnák és énekelnék ...”

Tinódi Lantos Sebestyén (1505-15 56), a kiérdemesült rokkant katona (török szablyától veszítette el bal keze három ujját Dombóvárnál) 1545-ben ismeri meg Nádasdy Tamást.

354