Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

nek halálát már mindjárt eleste után nép-ének örökítette meg/ És alig pár évvel utóbb, 1594-ben magyar, győri muzsikusok Szinán pasa tábori dalát éneklik.5

És hiába dörgi tüzes igéit Bornemissza Péter a muzsika és mulatság ellen, a végvári világ magyarsága, ha sírva is, de viga- dozik.4

Esztergomi közjáték 1594-BEN

1542-ben a török Buda vára ostromára induló hadivállalatnak magyar csapatai hegedű- és nótaszóval vonulnak hajdani fővárosuk falai alá.' És Esztergom 1594. évi ostromakor is, a támadások szüneteiben szüntelen szól a tábori muzsika. A tarka nemzetközi ostromló seregben együtt volt Balassi Bálint meg Claudio Monteverdi, az opera atyja. De ugyanezen az ostromon megjelenik Nádasdy Ferenc, kísérőjével, Magyary Istvánnal, a sárvári prédikátorral.

Magyary is költő és muzsikus! „Kézbeli könyvetskéje” amely „Az iol és boldogul való meghalásnak mesterségéről” — vagyis a könnyű halálról - szól: énekeskönyv volt. Négy énekéből kettőt Magyary István nótajelzéssel látott el. És ugyancsak itt van Esztergom 1594. évi ostroma idején az énekszerző — költő és katona - Wathay Ferenc is. „Hat paripával fő legénységre emelt” lovas ő, a győri lovasok táborában. Szinte jelképes ez az esztergomi együttlét! Még akkor is, ha Monteverdi, Balassi, Magyary és Wathay egymást nem vagy alig ismerték...

És ugyané körben harcol és muzsikál Rimay János is, hogy majd megénekelje Balassi Bálintnak - Esztergom várfala alatt esett - nehe\ halálát.

346