Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

közeledtét, a tűzvészt s minden más veszélyt. A Városháza tornyának őre különösen fontos szerepet játszott a mohácsi vészt követő időkben. A toronyzenésznek segédei is voltak. Ezeket német szóval Turnersknechteknek hívták. Lakásuk a pozsonyi Statthurm vagy Ratthurm - a Városháza tornyának - második és harmadik emelete volt. (A torony első emeletén a város házi kápolnája állt.) A pozsonyi városháza tornyának vezető muzsikusát toronymesternek, Thurnermeisternek nevezték. Toronyőri szerepén kívül mint a város fizetett világi muzsikusa is megbecsült személy volt. Segédei közt a XV. században még csak fúvós zenészek voltak. A XVI. századra a toronyzenészek már vonós hangszereken is játszottak. A XVI. századra tehát feladatában kiszélesedett a hajdan csak a város rendjére vigyázó to- ronvzenészi feladatkör. A XVI. század pozsonyi toronyzenekara már áhítatot keltő dallamokat is muzsikált, az alant álló közönség nagyobb gyönyörűségére.

Itt azután már összekapcsolódott a toronyzenészek munkája a város egyházi muzsikusaiéval! 1605-ben a pozsonyi toronymester a Szent Márton-főtemplom istentiszteletei alkalmával - az istentisztelet fényének emelésére - rendszeresen kölcsönadta dobosait, hegedűseit, trombitásait.“6

A pozsonyi toronymester fizetése 1526/27-ben —a városi szám- adáskönvv szerint - 5 2 forintot tett ki. Hetenkint tehát 1 forintot kapott.“7

Nem sorolhatjuk a város zenészeihez az órakiáltókat. Am a városok hangjához, zajához s a toronymesterek keze alatt dolgozókhoz mégis egyaránt hozzátartoztak. Pozsonyban a mohácsi vész esztendejében Klingshirn István és Lemperger György töltötték be ezt a — jó torkot kívánó - tisztséget. Évi 10 forint fizetésük mellett ők is egyenruhát viseltek.“*