Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
lárdságára emlékeztet. Akad írónk - Demkó Kálmán, felvidéki városaink múltjának egykori jeles búvára —, aki ezeket a minden városunkban meglevő, derekas fizetéssel dotált toronyzenészeket, „tornyosokat”, illetve együtteseiket zenészcéhnek tekinti.'75 A zenészek másik csoportja nehezebben meghatározott rétege a középkori város társadalmának. Jobbára a vándormuzsikusokat sorolhatjuk ide. Ok a középkori városok zeneéletének proletárjai! Városi »(^zenészek. Nézzük előbb a városi alkalmazásban álló, professzionista toronyzenészek dolgát! A XIV. század végén összeírt Budai Jogkönyvben toronyzené- szeknek nem találjuk nyomát.'76 Az azonban, hogy 1501. január i-én a budavári Nagyboldogasszony-templomnak trombitásai újévi ajándékként Jagelló Zsigmond hercegtől, II. Ulászló királynak ez idétt Budán élő öccsétől egy forintot kapnak, a régóta virágzó budai toronyőri-toronyzenészi hivatásnak kései emléke.'77 Természetes, hogy Budán, a soktornyú, sokkapus városban nagyon is dívott a toronyzenészet intézménye! Hiszen dívott valahány, Budánál sokkal kevésbé jelentékeny városunkban is. így Selmecbányán 1365-ből ismerjük Enderlinus mesternek, a toronyzenésznek nevét; munkaadójától, Selmecbánya magisztrátusától i-től 8 és J4 forintig terjedő összegeket kap. Kedvelője lehetett a bornak; kondíciószámba menő bibálisáról két ízben is szó esik. Egy ízben - amikor maga a tárnokmester járt Selme- cen - Enderlinus mester mellett még fistulatorait is említik.178 Ugyancsak Selmecbánya számadásaiban akadunk 1378-ból - Vlusch szabó, a város bírójának elszámolásában - egy 4 forintos tételre: ezt „fistulatoribus”, vagyis a síposoknak fizette ki.'79 Selmecénél is részletesebb, XV. századi adataink maradtak 310
