Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
király kürtöse gondoskodik a boroknak Lőcsére szállításáról.'8 Kürtölésével, szignáljaival alighanem kivette részét azokból a Lőcsén tartott lovagi tornákból is, amelyeket ezúttal a két Jagelló szórakoztatására Báthory György és Perényi Gábor vívott.’9 Feltűnik az, hogy amikor forrásaink a királyi szonátoroknak, királyi trombitásoknak tömeges felvonulását idézik, nem azt jegyzik meg, milyen pompás melódiákat szólaltattak meg, hanem kivétel nélkül azt, hogy tusaikkal, szignáljaikkal, fanfáraik- kal akár templomokban, akár szabad téren fülsiketítő nagy zajt csaptak. A késő középkorra a királyi trombitásoknak Európa-s^erte nemesi, főnemesi, katonai rendje alakult ki, s ez elvált a tényleges %enét szolgáltató „közönséges” trombitásokétól. A lovagi, nemesi trombitások - látnivaló - inkább katonák voltak, mégpedig vezénylő tisztek, mintsem zenészek. A TROMBITÁSOK NEMESI RENDJE Szép Fülöp udvarában tekintélyes „miniszter” a Rex trompato- rum. A „trombitások királya” ott Tassinus Guilelmus volt. A XV. század francia feudalizmusa megkülönbözteti a trompette de guerre-t - vagvis a hadikürtöst, a tábori trombitást - a trompette de ménéstrier-től, a trombitás muzsikástól. A haditrombitás : nemesi rangú katonatiszt. De ott az egyszerű trombitások között is akad nemes meg polgári ivadék. A XVI. században I. Ferenc király (i 515-1547) Franciaországában megkülönböztetik a Trompette de la Grand Ecurie-t és a Trompette de la Maison Militaire-t. 257
