Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

trombita- és dobszónál hirdetik ki. Mondani sem kell, hogy rendre-másra törnek az - átfűrészelt, nemegyszer ökörvérrel megtöltött, belül üres - lándzsák. Őszre azután megindult - immáron Aragóniái Beatrix hercegnővel - a sereg, hogy karácsonytájt Magyarországra érjenek.44

Ezt követően királyi trombitásaink ott vannak a székesfehérvári koronázás s a budavári menyegző világi és egyházi ünnepségein egyaránt.

1478-ban egyikük-másikuk újra Itáliában jár: Mátyás gazdag ajándékokat küld apósának, Aragóniái Ferrante nápolyi királynak nápolyi esküvőjére. Lovasaink ezúttal is bemutatják - kürt- és dobszóval kísért - bajvívó tudományukat.45

Királyi trombitásainkat ott találjuk 1479-ben az olmützi királyi találkozáson is, ahol Jagelló Ulászló cseh királyt - a későbbi magyar uralkodót - keresi fel Mátyás és Beatrix. Itt - mint egy névtelen szemtanú írja - s^af trombitás és nyolc dobos fájta a békeszerződést ünneplő fanfárt; muzsikájuk belenyúlt a késő éjszakába...46 (Az azután nem világos: e száz trombitásból hány volt Mátyásé, mennyi Ulászló királyé.)

Ám ezen az olmützi találkozón nemcsak ez a száz királyi trombitás és nyolc dobos verte fel az éjszaka csendjét! Bonfini leírja azt, hogy Mátyás király ezúttal állandó zenés-táncos színielőadásokkal, lovas tornákkal gondoskodott a békekötők szórakoztatásáról. Mégpedig mimusoknak, vagyis alakosoknak, hisztrióknak — színészeknek - és cytharusoknak - vagyis vonóshangszeren muzsikáló hegedűsöknek vagy lantosoknak - közreműködésével.47

Ott vannak ezek a királyi trombitások 1485-ben Mátyás király bécsi triumfusán, majd a következő évben Mátyás és Ulászló

252