Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Fények és árnyékok

A KIRÁLYI TROMBITÁSOK ÉLETÉBEN

Elgondolkoztató-s középkori történetünknek hű tükre — trombitásainknak sorsa is. Ugyanazok a királyi trombitások, akik ott küzdöttek Nándorfehérvárnál, esztendőre rá már mint leánykérő követségnek - vörös damasztruhába öltözött, tollas süvegű - tagjai, francia városok utcáin dobszóra táncoltatják keringőző lovaikat. Megérik a nápolyi leánykérést s Mátyás menyegzőjét is.

1457 őszén - fél évvel Hunyadi László veszte után - Várdai István kalocsai érsek vezeti Franciaországba V. László királynak hétszáz tagú lovas bandériumát. Céljuk: feleségül kérni a magyar király számára Madeleine hercegnőt, XI. Lajos francia király leányát. December 18-án Gaston, Foix grófja Tours-ban nagy ünnepséget rendez tiszteletükre. Ám december 29-én Várdaiék- hoz ér V. László király halálhíre.

A követség útjáról a franciák jegyezték fel: Franciaországban nagv feltűnést keltett a magvar lovaskürtösök és üstdobosok felvonulása és muzsikája. A nancyi polgárok pedig nagyon meg- bámultaták a magyar lovasoknak dobszóra táncoló lovait - „. . . aux sons des tambourins dancoient les chevaulx...” - ahogyan egy lotaringiai krónika mondja.41

Ahogyan V. László, úgy utóda - egykori kamarása és rabja -, Hunyadi Mátyás is hét- és nyolcszáz fő között mozgó, pontosan 756 lovasból álló bandériumot küldött rokonának, Pongrácz János erdélyi vajdának vezetésével Nápolyba, leánykérő követségbe. (Erre jegyezték meg azt az itáliaiak: 56 emberrel nagyobb ez a kompánia, mint Frigyes császárnak itáliai kísérete volt!)

250