Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
hosszú sorban. Mindenféle iskolák járultak ebbé, aranyos jelvényeikkel. Trónja elé borultak s úgy hódolták őt (ti. Zsigmondot) mint egy angyalt és minden iskola még külön is köszönti őt egy óriási nagy csarnokban.. . Megszámlálhatatlan diák és tanár. . Perpignanban, Avignonban, Párizsban, majd Londonban tapodtat sem tágít Zsigmond mellől asztali társa, egy ideig kedvelt, majd pedig kegyvesztett lovagja, Oswald von Wolkenstein, a Szent Kehelv-rend vitéze. Wolkenstein lantmuzsikája és énekhangja mellett kimagasló muzsikusok kara kísérte Zsigmondot: „non sine musicorum ge- neribus instrumentis variis, cantibus quoque admirandae suavi- tatis consonantibus... ”’2 Hadizenészeink a harctéren (1456) Azok a királyi lovasdobosok és kürtösök - Zalaiak, Csánviak, Hidegkútiak, Budaiak, Tököliek, Újfalusiak, Trombitások, Dobsák-, akiket ott láttunk Zsigmond 141z. évi fejedelmi találkozóján, a konstanzi zsinaton, majd Perpignanban, Avignonban és Párizsban (később bizonyára a császár kíséretében voltak Saint-Denise-ben, azután Londonban) utóbb megszólaltatták hangszereiket az 1435. évi római császárkoronázáson is. De nem hiányoztak ők a csataterekről sem. Az udvar és a csatatér volt kettős otthonuk! 244
