Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
- e nyomor ismeretében - éppenséggel úgy vélte: II. Ulászló király budai kapelláját már csak pár árva trombitásból, két síposból rekrutálta. Úgy vélték, kapellája csupán egy orgonistából s pár iskolagyerekből állt. Nagy tévedés ez! A kortárs, Dubravius, II. Ulászló udvarának jó ismerője - s mi is - egészen másképpen látjuk a dolgot. Hiszen éppen II. Ulászló király az, aki rajongója a zenének. Özvegységében — gyermekein kívül — a zene maradt egyetlen vigasza. S ő az, aki Prágában - mint cseh király — a Szent Vencel-egyháznak zene- és énekkarát újjászervezi. Az Ulászló kor revíziójához és igazabb megismeréséhez elég, ha megnézzük építészeti alkotásait. Ezeket - ha a budaiak meg is semmisültek - máig hirdeti a Hradzsinnak róla elnevezett díszterme. De meg maga a korszak is dallal teli idő! Ez az az épocha, amikor magának a komponista X. Leó pápának (1475-15 21) — Giovanni de’ Medicinek - udvarától fogva Európa utolsó csapszékeiig mindenütt zene szólt. A zeneszerző pápának motettáit — Szerémi György írja meg- a budai királyi káplánok is hamarosan énekelték.95 De ez az a korszak egyben, ahol a muzsikát már nem csupán fakuló írások nevei, káplánok névsorainak egyhangú litániái idézik fel, hanem kóták: ma is szólaló, beszélő, éneklő zeneművek ! S az is természetes: Ulászló, aki akkor már régóta cseh király volt, amikor 1490-ben magyar királlyá választották, Budára költözésekor magával hozta zenei törekvéseit is. De zenekedvelő, művelt asszony volt a francia vérű ifjú királyné, Anne de Foix is, Jagelló Anna és II. Lajos édesanyja. Amikor Magyar- országra indult, Veronában megemlítik az útra kelt hercegleány egyik harsonását is.96 217
