Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Nápoly zenei hatása - csakúgy, mint Ferraráé - éppen az uralkodó családi szálai miatt világosan kimutatható Budán.

A KÉSŐ GÓTIKA ÉS A RENESZÁNSZ MUZSIKUSAI BUDÁN

Beatrix nagyapja, Bölcs Alfonz (1442-1458) nagy zenekedvelő volt.

Giacomo Barbo énekes vezetése alatt húsz énekesből álló kórust, két orgonistát (suonatori d’organo) és sok trombitást tartott. Misztérium-előadásokat (azioni sacre) és commedia deli’ artékat adatott elő. 1451-ben Constantino de Tantit nevezi ki udvari orgonakészítőjének.

Beatrix atyja, Ferrante király (1458-94) nápolyi udvarának zenei életét Raffaello Brandolini De musica et poetica c. kéziratos művében örökíti meg.

Raffaellónak testvére az az Aurelio Brandolini, improvizátor, költő és lantművész, aki utóbb Mátyás király szolgálatában állt. Raffaello Brandolini említett műve szerint Ferranténak brit, his- pán énekesei is voltak. Kamarazenészeket — musicus cubicularius -is tartott. Zeneszobájában temérdek hangszer, köztük két „dul- cissimae tarnen harmóniáé organa” is szerepel. Ferrante királynak udvari orgonakészítője Fra Stefano del Paone, salernói barát. Az ő nevével Magyarországon is találkozunk!

Brandolini művéből értesülünk arról, hogy Nápolyban a duda is udvarképes hangszer. Tőle tudjuk azt is, hogy 1476-ban, Mátyás és Beatrix lakodalma alkalmával Nápolyban egy „farsa alle- gorichá”-t is előadtak.55

201