Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

officiumot a királyné koronázására meghívott veszprémi püspök énekelte („cum Episcopus Vesprimiensis officium cantasset, mi- nistrantibus aliis, et sacrum usque eo factum esset, ut iám Agnus hymnus cantari deberet. . . ”). Amikor azután a királynét megko­ronázta, olyan zajosan tört ki a kürtök rivalgása, hogy már az emberek hangját sem lehetett hallani („continuoque in tubas inflant tubicines tanto numero et studio, ut vox nullis exaudire posset.. Ugyanezt megismétli Eschenloer, Boroszló nótá­riusa : „Da erhübe sich grosse Freude von Singern, Trommetern, Pfeifern, das einer der anderen Wort nincht künde hören.” A Budára való diadalmenet — mint Hans Seybold naplója tükrözi - a fehérvári fogadtatást is felülmúlta. Seybold a menet­ben a lovas testőrség élén hatvanhét trombitást és más zenészt említ.47 (Eschenloer ugyanekkor huszonnégy trombitást számlál meg.) Ezek közül - mint Eschenloer írja - tizenketten damaszt- ruhában voltak. A többi is díszben, mellén címeres ezüst tárcsá­val (Schilde). Kíséretében sok más lovas zenész volt. („Sonsten alle Haufen hatten ire sonderliche Trommeter und Spilleute, so vil, als wol zu solchen Freuden von Nötigen ist. . .”) 1477. újév napján — de meg a hosszú karnevál más alkalmaival is — az egész udvar táncra perdült. Trombiták, dobok és sípok tánczenéjét említi Seybold. Máskor bajvívást tartanak, ezeken maga Mátyás is részt vesz, nyeregbe száll, kopját tör. Egy ilyen alkalommal a királynét egy jokulátor - artista - különféle akroba­tikus mutatványokkal szórakoztatja.4® A Budai Jogkönyvből tudjuk: ilyen nagy alkalomkor - ami­lyen a király menyegzője is - Buda városának minden harangja megszólalt. S állandó a szokás: ha a király vagy a királyi pár valahonnan együtt ünnepélyesen érkezik, a magisztrátus, élén a papsággal, szabályos egyházi processzióban, az oltáriszentséget *97

Next

/
Oldalképek
Tartalom