Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Amphion, Orpheusz, Merlin - alvilági-égi galériájába emelik: az ősmítosz tér vele vissza: a dal korlátlan hatalmat, igézetet, bűvös erőt, varázslatot ad annak, aki ért hozzá.

Klingsor alakját a német irodalomtörténet a mítoszok világába utalja. A mi régibb8 művelődéstörténetünk, éppen középkori német forrásokra, így magára a Vita Sanctae Elisabethae-re támaszkodva Klingsor alakjában a mondái elemek mögött történeti személyiséget sejtett.9

Theodericus Szent Erzsébet életéről írt műve világosan megmondja: Klingsor II. Endre korában „Magyarországnak azon a részén lakott, amelyet Erdélynek neveznek, nemes és gazdag úr volt, filozófus, az irodalomnak s a világi tudományoknak kora ifjúságától fogva jeles tudója. . .”'° Mások szerint Klingsor a fekete mágia avatottja, aranycsináló, csillagász.

Legfőbb mágikus bravúrja: egyetlen éjszaka képes volt megtenni szülőföldje, Erdély és Wartburg között a - nem csekélyke - utat... "

Klingsort nem csupán mint a wartburgi dalnok verseny fontos alakját idéztük fel. Alakja kicsiny rés, amelyen át abba az udvarilovagi világba és udvari-lovagi költészetbe pillanthatunk be, amelynek egyetlen momentuma nincs el muzsika nélkül.

Ennek jellemzésére hadd idézzem fel a lengyel művészettörténetnek egyik kiemelkedően szép, magyar vonatkozású emlékét. Nagy Lajos király leányának, Hedvignek elefántcsont doboza ez. Anjou Hedvig királynő vitte magával Magyarországról Krakkóba, s ott őrzik ma is. A dobozkát a XIII-XIV. századi lovagi világnak, a lovagvilág költészetének szentelte faragó művésze. Az elefántcsont-faragás jelenetei mintegy az udvari világ költészetének állítanak örök emléket. Ott látjuk Lancelotot, amint átmegy a kardhídon. Viaskodását az Óriással, a Szerelem

175