Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

végett - ad discendam melódiám - Párizsba küldötte.2 Fontos ez az emlékünk!

Mert mi tagadás, vagy kétszáz év óta majdnem egyetlen korai emlékünk volt, s legalább annyit emlegette irodalmunk, mint Gellért püspök ékelődő metaforáját a kézimalmát forgató magyar kislány szimfonionja felől.

Elvinusról — szinte első, neve szerint ismeretes hunniai muzsikusunkról — azóta többet is tudunk. Sajnos ezek az életrajzi adatok zenetörténeti szempontból semmitmondóak. A Párizst járt muzsikus hazajövet derekas pályát futott meg. 1199 körül mint nagyváradi püspököt említik.’ Azonban még ugyanebben az évben - ő is — szembekerült az autokratikus hajlandóságú Imre királlyal.4 Úgy látszik, Elvinus maradt alul. Ettől fogva eltűnik okleveles ismeretanyagunk fényéből.

Az Elvinusszal kapcsolatos „melódia” szó jelentése felől Gombosi Ottó és Rajeczky Béni kutatónk más és más véleményt vall. Gombosi úgy értelmezte: Elvinus királyi muzsikus azért menta XII. századvégi Párizsba, hogy ott az akkor kibontakozó -és Geoffroi de Saint Victor (vagy inkább a nagy Pérotin mester) iskolája által széles körben terjesztett - több szólamé muzsikát tanulmányozza. Rajeczky viszont sokáig úgy gondolta: a magyar szent királyok verses szekvenciáihoz keresett francia dallamokat.

Mindenesetre emlékezetes marad Pray adata Elvinusról: amennyire tudom, ez a magyar udvari muzsika első írott nyoma.

A XIII. század elejéhez kapcsolhatjuk Magyarországi Szent Erzsébetnek azt a Cividaléban őrzött könyvét, amelynek zenészeket bemutató illuminációiról az orgonákról írott részben emlékeztem meg. De Magyarországi Szent Erzsébethez - III. Béla király unokájához -egy másik zenés emlékünk is fűződik: Alheit - Adelhaid - magyarországi hárfás leány Magyarországi Szent