Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Fra Stefano működésével kapcsolatban Szigeti Kilián, zene- történetünk elmélyült búvára jutott igen értékes következtetésekre. Ezeket írja-s írását már csak az orgonák technikai sajátosságai miatt is érdemes idéznünk

Kezdetben a sípok anyaga kizárólag réz volt (cuprum purissi- mum). Később a nehezen megmunkálható réz helyett kezdték használni az ónt, sőt takarékosságból az ólmot is, főleg az orgona belsejében álló és nem látható sípokhoz. A XV. századi traktátusok már csak ón- és ólomsípokról beszélnek.

Minden jel arra mutat, hogy a fasípok hazája Itália, vagy

legalábbis ott érték el a művészi fokot. (----) Itália szülötte

a viasszal impregnált papírból, illetve vászonból készített síp. Az ilyen sípokkal épített „organo de carta”, illetve „organo di tela" Aragóniái Ferdinánd (Ferrante) nápolyi király udvarából indult ki. Két mesterét ismerjük: Giovanni da Gaeta, aki 1476-ban Nápolyból Rómába, illetve hamarosan Modenába ment, és ott építette az első ismert „organo di cartá”-t. A ferences Stefano di Paone (v. Pavano) viszont 1474-ben Ferdinánd nápolyi királynak készített „organo di telá”-t, majd Beatrix királyné hívására Budára jött. 1483-ban a magyar királyi pár Firenzébe küldte őt, hogy ott számukra újabb „organo di telá”-t építsen.

Mivel Franciaországban csak 1492-ben jelent meg a papír-, illetve vászonsípos orgona, német területen pedig még később, így Itálián kívül először Magyarországon szólalt meg az „organo di tela”, amelynek bájos hangja a kortársak szerint „ellenállhatatlanul elragadta az embert”.'8’

A szakirodalom úgy vélte: Mátyás király volt annak a - Lorenzo Guznasco da Pavia, a quattrocento nagy orgonaépítője kézjegyével ellátott - orgonának építtetője és tulajdonosa, amelyet ma a velencei Museo Correr őriz.184 A velencei orgonának Má157