Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

később csak Liszt Ferenc emelte fel a budavári főtemplom elejtett karnagyi pálcáját.

A török világgal megszakadt fejlődésnek elején — jelképesen - ott látjuk a sámánaink helyére lépő Arnoldus szerzetest, io;o táján énekelt esztergomi antifonáival. Végén pedig - Mohács előestéjén - Adrien Willaert, Thomas Stoltzer, Heinricus Finck itt komponált nagyszerű műzenéje szárnyal fel magyari földről.

És munkámból — remélem - az is kiviláglik: a pannóniai muzsikának ez a gazdag áradása nem csupán királyi és egyházfejedelmi auláknak kiváltsága volt. Rekordáló diákjainknak - Pozsonytól Kassáig és Brassóig nyomon követett - emlékanyaga, a népi - falusi és városi - zene, a tábori dal mind azt mutatja: muzsikával, dallal teli ország volt hajdani hazánk. És lakói - a népzenétől a legmagasabb igényű és rangú műzenéig — az érzések ezernyi árnyalatának megtalálták sokrétű zenei kifejezését.

1975. október 15.