A koldulás megszüntetését tárgyazó rendszabály (1870)
7 ért járulni, kik a körülmények gondos megvizsgálása nyomán az e czélra előirányzott, s a szegényügyi választmány által kezelt ősz végből a legszükségesebb segélyt kiutalni jogositvák. 13. §. A vétlen szerencsétlenség következtében segélyre szorult utasok közé azonban a más községből átbarangolt koldusok vagy munkakerülő csavargók nem szá- mithatók, s ezeket a tolonczozásra íenálló szabályok legszigorúbb és kérlelketlen alkalmazása*által a községi birák illetőségök helyére utasitani kötelesek. 14. §. A kolduló gyermekeket illetőleg kötelességül tétetik a községi elöljáróságoknak, hogy kipuhatolván az ily gyermekek szülőit, ha azok munkaképesek, őket gyermekeik oskolába küldésére szoritsák, ha pedig az ily gyermekeknek szülei életben nem volnának, vagy azok munkaképteleneknek találtatnának, ily esetben a gyermekek eltartása és iskoláztatásáról a község gondoskodni tartozik. 15. §. A községi elöljáróságoknak szigorú személyes felelősség, sőt esetenkint 5—10 ftig terjedhető és az illető községi szegény alap javára fordítandó birság büntetése alatt is meghagyatik, miszerint az 1. §-ban kitűzött határnaptól fogva, jelen rendszabályok megtartására szorosan felügyeljenek, s ha a tilalmat helybeli szegény szegné meg, azt, kiszabott napi vagy heti illetményének kevesbitése avagy személyének letartóztatása által büntessék.
