A koldulás megszüntetését tárgyazó rendszabály (1870)
5 ból, agy az e czélra megyeileg rendezett vagy engedélyezett mulatságok és előadások jövedelmeiből , a megyei pénztárnok kezelése alatt, központi szegény alap alakítandó, melyből a megye bizottmánya, az ilyetén túlterhelt községeknek, a körülmények számbavétele mellett, kitelhető segélyöszvegeket utalványozni van feljogosítva. 9. §. A szegénységi ügyek községenkiuti kezelése tekintetéből, a megye területén levő öszves községekben járási fő és alszolgabiró urak közbenjöttével, azonnal külön „szegényügyi választmányok“ alakítandók, mely választmányok 6—12 tagból állván, azok állandó tagjai legyenek a községi elüljárók, helybeli minden vallás felekezetbeli lelkészek s ezeken kiviil a közbizalom által kijelölt becsületes és értelmesebb egyé nek minden vallás felekezet, s úgy a vagyonosabb mint szegényebb osztályokból. 10. §. E választmány feladata a helybeli alamizsnára szorult, s igy koldulni kéuyszeritett lakosokat összeirni, orvosilag megvizsgáltatni, azoknak a segélyezendők lajstromába leendő felvétele fölött, a körülmények lé- lekismeretes megvizsgálása mellett, elsőfolyamodásilag határozni, s részben vagy egészbeni munkaképtelensé- gök szerint a szegények lajstromába felvetteket osztályozván, azok életfen tartási szükségleteit a helyviszo- nyok tekintetbe vételével kinyomozni, s évi átlagokban meghatározván, azokat az 5. és 6. §§-ban körülirt források igénybevételével előállítani.
