100 éve született Dr. Bohár László - Kolos Füzetek 10. (2015)
APÁMRA EMLÉKEZVE... Hálátlan feladat néhány oldalon összefoglalni édesapám, Dr. Bohár László életútját, hiszen hogyan is lehetne a rendelkezésemre álló néhány írásos dokumentum, fénykép és egyre fakuló emlékeim alapján méltóképpen bemutatni egy orvos életét, aki közel négy évtizeden át viselte gondját egy Komá- rom-Esztergom megyei bányásztelepülés, Tokodaltáró betegeinek, lakosságának? Hogyan tudnám hitelesen érzékeltetni, hogy ez a körorvosi élet mennyi fáradsággal, lemondással járt? Gyermekként természetesnek tűnt számomra, hogy apám szinte egyetlen éjszakát nem aludt végig, sokszor kétszer-háromszor is beteghez hívták. Kezdetben motorkerékpárral, majd egy használtan vásárolt kis Fiatból és a taxivállalattól kiszuperált Renaultból a bányaüzemben összeeszkábál autóval járt. Igazi családi ünnep volt, amikor 1958-ban első új autóját, egy Moszkvicsot sikerült megvásárolnia, aztán évekkel később jött az általa nagyon szeretett és megbecsült Zsiguli. Ezekkel a gépkocsikkal évente több ezer kilométert autózott szinte csak a körzetében, betegtől beteghez járva. Az sem számított azonban ritkaságnak, hogy havas téli estéken a bánya lovas szánkójával vitték beteghez a világtól szinte teljesen elzárt Ótokodra. Ennél csak az volt rosszabb, ha bányabalesethez szólította a kötelesség és a szokásos fehér köpeny helyett bányászruhában, „kobak”-kal a fején indult el otthonról vízbetörés vagy bányatűz okozta szerencsétlenséghez. 3 Első „igazi” autója (1958)
