100 éve született Dr. Bohár László - Kolos Füzetek 10. (2015)

ni szeretett volna dorogi illetőségű menyasszonyával, Szente Mariannával, akivel néhány hónap múlva házasságot is kötöttek. A valóban életre szóló, harmonikus kapcsolatból két fiuk született.

A Halle-ban letett vizsgáit itthon meg kellett ismételnie, ezért csak 1947 júniusában vehette kézhez -másodszor- az érvényes diplomáját. Ugyanezen év novemberéig dolgozott a dorogi kórházban, majd megpályázta és elnyerete a tokodaltárói körzeti orvosi állást, melyet egészen nyugdíjba vonulásáig betöltött.

Apám még kórházi orvosként vett részt az annavölgyi nagy bányaszerencsétlenség mentési munkáiban, amiért 1947-ben Köztársasági Ezüst Érdemrenddel tüntették ki. Egész életében tisztelettel és szeretettel beszélt a bányászokról, testközelből ismerve veszélyekkel teli, nehéz munkájukat. Működése idején Tokodaltáró egyértelműen bányásztelepülés volt, így betegeinek többsége ezer szállal kötődött a földalatti munkához. Ezt felismerve már körorvosi munkásságának kezdetétől kiemelten foglalkozott a tipikus bányászbetegségek kezelésével, megelőzésük lehetőségeivel. Elvégezte a bányaüzemi körzeti orvosi tanfolyamot, melynek anyagából sikeres vizsgát tett. Munkássága elismerését is jelentette, hogy 1959-ben körzetét bányüzemi körzetté nyilvánították és három éven keresztül mintakörzetként tartották számon. Kimagasló tevékenységének elismeréseként 1961-ben Érdemes Orvos kitüntetést kapott és részt vehetett egy, a bányaüzemegészségügyi ellátást ismertető tanulmányúton a Szovjetunióban.

A család utolsó együtt töltött karácsonya (1985)

Az alapellátásban dolgozó orvosként szoros szakmai kapcsolatot tartott a dorogi kórházzal, melynek továbbképzésein rendszeresen részt vett. Folyamatosan tanult, képezte magát, amit az is jelez, hogy 1969-ben az üzemorvostan, 19749