Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára társainak a stílusa utalhat. A teljes állapotú féloszlop- főkön, a palotai típusú akantuszok karéjcsoportjain élekkel és kanalas vájatolással alkotott tagolás jelenik meg,25 amely részletformák a palotakápolna és Pilisz- szentkereszt ornamentikájára emlékeztetnek, ahol ez a karéjos leveleknek a sajátja.26 Vagyis: a teljes állapotú féloszlopfők mesterének az akantusztípusa ugyan a palotán előfordulónak a megfelelője, de a stílusa gótikus emlékekkel való érintkezésről tanúskodik, és így a palotaiaktól, és talán a kápolnaiaknak legalább egy részétől is, későbbre datálható. Az akantuszok részletformáin kívül erre az egyik fejezeten a volutákat helyettesítő leveleknek a típusa is utal.27 A fejezetek tehát szintén a palotaegyüttesen kimutatható stílusrétegekkel állíthatók párhuzamba, rajtuk a két stílus szerves egészet alkot. Ez a szintézis ugyanakkor független a kápolna északi mellékterében megállapítottól, egyrészt mert más mesterek keze által valósult meg, másrészt pedig az ottani viszonyok fordított érvényesülését mutatja, amennyiben székesegyházi fejezeteken a részletek tanúskodnak az újabb eredetű stüusról, míg a levéltípus a régebbi eredetű megoldásokból származtatható. A székesegyház fejezetein egy harmadik stílusréteg is érvényesült. Az egyik, szintén osztógyűrűs kompo- zíciójú fejezettöredék a Porta speciosával való érintkezést bizonyítja:28 rajta a kapu oroszlánján látható levéldísz rokonával találkozunk. 29 A kapu körével — a Magyar Nemzeti Galéria kisméretű fejezetén keresz- tül3° — egy másik székesegyházi darab is párhuzamba állítható: a párhuzam a tagolatlan szélű levelek felületalakításából következik.3i A Porta speciosa körébe vont székesegyházi, osztógyűrűs fejezettöredék alapján feltételezem, hogy az osztógyűrű motívumának a megjelenése is e körrel hozható összefüggésbe. Az osztógyűrűs antikizáló kompozíciók párhuzamai sem a régebbi esztergomi emlékanyagban, sem a palotán nem jelentkeznek, bár a megoldás — amennyiben helytálló a kompozíciós ismereteikre vonatkozó rekonstrukciós feltételezésen^ _ a palotai mesterek számára már az ottani működésükkor sem lehetett ismeretlen. Az osztógyűrűk használatának a hatása a Porta speciosa kör említett kisméretű, MNG-beli fejezetén, a levélzónáknak egymás feletti sorokba való rendezésében is megmutatkozik. Valószínű tehát, hogy a palotán és a székes- egyházi díszkapun dolgozó antikizáló megoldásokat alkalmazó mesterek mellett a székesegyház fejezetein nagyrészt olyan kőfaragók tevékenykedtek, akiknek tanultsága az övékéhez hasonló eredetű volt. Ez a mestercsoport a székesegyház hosszháza nyugati részének az újjáépítésén a Porta speciosa befejezésével párhuzamosan, vagy az után is dolgozhatott még, tekintve, hogy fejezeteiken a palota akantusztí- pusának, a kápolna karéjos leveleinek és a Porta speciosa hármas csoportosítású karéjos leveleinek a hatása állapítható meg. A feltételezés nincs ellentétben egy szokványos, kívülről befelé haladó építésmenet feltételezésével, de azzal az elképzeléssel sem, amely a székesegyházi díszkapunak a már fennálló nyugati épületrészbe utólag való beillesztését valószínűsíti.33 A Porta speciosa elkészülte nem jelentette a székesegyház átépítésének a befejezését. Nem kizárt, hogy az előcsarnok munkálatai is csak a kapu mögötti munkálatok végével indulhattak. A székesegyház egy másik féloszlopfőjének a díszítése az említettektől független.34 A darab, annak ellenére, hogy a rátétlevelek szerepeltetésében párhuzamba állítható a kápolna fejezeteivel - amelyek között, az északi melléktérben, a lándzsás leveles alátétek típusrokonai is, rátétekként ugyan, de megvannak — a kápolna mestereivel sem hozható kapcsolatba.35 Kompozíciója, leveleinek a típusa pilisszent- kereszti kötődésű.36 A rátétlevelek tagolásában megjelenő összefutó bordapár más székesegyházi farag- ványokat is jellemez, amelyek egykor vállpárkányok- hoz tartoztak.37 A párkányokon további gótikus részletmotívumok is megjelennek, amelyek közül a vájatos közepű karéjos levelek, a domború felületű karéjos féllevelek és a középvájat tagolta domború felületű karéjok a kápolnában is alkalmazásra kerültek.38 De a kápolnával való összefüggés lehetőségét nem tartom valószínűnek,39 ugyanis ezek a részletmotívumok a kápolnában ismeretlenekkel, a lapos peremmel kereteit domború felületű karéjokkal és a karéjaikkal részben egymásra rétegződő karéjcsoportokkal szerepelnek együtt, ugyanúgy, mint Pilisen.40 A vállpárkányok szőlőleveleinek a típusbeli rokonai szintén megjelennek Pilisen, köztük viszont nincs közvetlen, legfeljebb áttételes összefüggés: az esztergomi szőlőlevelek esetleg olyan előképre vezethetők vissza, amelyek a pilisi kapulábazatra is hatottak.41 Tekintve, hogy ez utóbbiak is indákhoz tartoznak — amelyek a megjelenésüket tekintve ugyan eltérők — feltételezhető, hogy az előkép is valamilyen indás kompozíció részeként jelent meg. A levélrészek közt alkalmazott, furatlyuk és vájat alkotta tagolásmód is egyaránt jellemző a levéltípus képviselőire. A tagolásmód a vállpárkányok néhány mesterénél azzal a karéjcsoportosítási móddal jelentkezik együtt, amely a Porta speciosa kört jellemzi. A párkányok más mesterei nemcsak érintkeztek a kapu körének a mestereivel, hanem közülük is kerültek ki.42 A fennmaradt emlékanyag alapján feltételezhető, hogy számukat tekintve ők lehettek kisebbségben. Rájuk az örvénylő leveles kompozíció, és ennek jellegzetes levéltípusa, valamint a figurális darab lángnyelvszerű tincsmotívuma utal.43 Az indás kompozícióval ezek a mesterek sem a vállpárkányok faragása során ismerkedhettek meg, amire az ócsai déli kapu vállpárkány- díszének a feltételezhető előképei utalnak.44 Megállapítható tehát, hogy a vállpárkányokon pilisi tanult- ságú mesterek és a Porta speciosa köréből származók dolgoztak együtt, hasonlóan, mint a székesegyház egyes fejezetein is. De a vállpárkányokon, palotai eredetűek tevékenysége (már) nem mutatható ki. A vállpárkányok a fejezeteken látotthoz képest fordított irányú stílushatásról tanúskodnak, amennyiben itt a gótikus eredetű levéltípusra kerültek antikizáló tagolási 51
