Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans 4. kép. Levéldísz a palotakápolna szentélyének zárókövén, nyugati oldal. Esztergom. 1200 körül. Fotó: Raffay Endre látni.10 A kápolnát nem a palotai kapu bal oldali fejezeténél kezdték el építeni, tehát nem a palota befejezése után tervezték meg, és vették munkába, hanem részben azzal párhuzamosan emelték. A kápolnai mesterek többségére a palota ornamentikájától való határozott elkülönülés-megkülönböztethetőség a jellemző, de az említett stíluskettősség a kápolnán is, az építésének az előrehaladtával, megjelenik.11 A rózsaablak fejezeteinek készítésekor a kápolnán tevékenykedők mellé tanultságukat a palotaiaktól — elsősorban a fü- zéres fejezettel jelezhető mestertől — ellesők társultak, a keret díszítésén12 pedig előképzettségben tőlük talán nem teljesen függetlenek csatlakoztak. A két stílus a kápolna északi mellékterének a fejezetein nemcsak érintkezik egymással, de szerves egészet alkot: a palotai eredetű részletmotívumok a kápolnát jellemző fejezet- és levéltípus elemeiként jelennek meg. Az anti- kizáló és a gótikus eredetű stílusnak kápolnai találkozása, szemben a palotakapun látottal, másodrangú kvalitású faragók kezén valósult meg — a palotáról eredő részleteket (is) alkalmazó mesterek az onnan ismertekkel nem azonosíthatók. A palotahomlokzat ablakán az említettől részben eltérő komponensű stíluskeveredéssel találkozunk, amely eltérésre a vörösmárvány használata is utal. A vörösmárványt a palotán az eddigi ismereteink szerint csak padló-, és falburkolólapokhoz, a kápolnán ülőfülkéhez és oszlopküllőkhöz alkalmazták.^ Az ablak konzoljaid (2. kép) és azok a kőtári fejezetek, amelyek nemcsak az anyaguk, de a levéltípusuk alapján is hozzájuk társíthatok,azt bizonyítják, hogy ezt az anyagot a palotaegyüttesen művészeti szempontból igényes darabokon is felhasználták. A palota és a kápolna homlokzatán a vörösmárvány szerepeltetése nem korlátozódott az ablakokra, ez a kapu mellett a falból kiálló törpepillér tanúsága szerint, amely eredetileg mellvédlap befogására szolgált, a kápolnaterasz mellvédjében, és talán a teraszra eredetileg felvezető lépcsőhöz tartozóban is, szerepet kapott (3. kép).16 A vörösmárvány a XII. század végi Esztergomban tehát — mint művészi szempontból igényes faragványok alapanyaga — nemcsak a Porta speciosát jellemezte, a polichróm homlokzatalakítás pedig, nemcsak a székes- egyház nyugati homlokzatának volt a sajátja. Kérdés, hogy a palotai homlokzaton az anyaghasználatban és a polichrómiában megnyilvánuló igazodásnak a kivitelezői a székesegyházi díszkapu megalkotására szerződtetettek közül kerültek-e ki. Az ablakhoz társítható egyik fejezete a kompozíciós típusa és a volutaalakítása alapján a palota stílusrétegével, azon belül is a később készült faragványokkal, nevezetesen a tárgyalt homlozatszakasz mögötti kettős kapunak a fiizéres fejezettel jelölt mestere fejezeteivel rokonítható.18 Kompozíciós szempontból a vörösmárvány fejezet és a Porta speciosa fejezetei között egyedül a sarkokra hajló voluták jelenthetnek kapcsolatot. Elképzelhető, hogy a palotának a füzéres fejezettel jelölt mestere, a tevékenységének a kettős kaput kivitelező szakaszában a Porta speciosa hatáskörébe került, és/vagy a palotai homlokzatszakasz kialakításakor a székesegyháziakon kívül, más márványfaragók is tevékenykedtek Esztergomban, akik munkásságában a Porta speciosa és a palota művészete mintegy egységbe forrt. Ez a megállapítás egyrészt relatív kronológiai következtetések levonására alkalmas, másrészt a szakirodalom vonatkozó tételeivel való egybevetésre. 1. Az ablak jellemzőinek az eredete alapján az előképeinek a nagyjábóli egyidejűségére lehet gondolni. A Porta speciosa tehát nagyjából a kettős kapuval lehet egyidős.l9 Ezeket a Szent István-terem fejezetei mindenképp megelőzték. A palotaegyüttes relatív kronológiájából következően a terem fejezetei a kápolna faragványainál is korábbiak, amely utóbbiak így, legalábbis részben, a kettős kapunak és a Porta specio- sának lehetnek az időbeli társai.20 2. A palotahomlokzat ablaka kapcsán tett megállapításom összhangban van a szakirodalom azon tételével, amely mind a székesegyházi kaput, mind a palota faragványait egyazon, provence-emiliai orientáció emlékeiként értékelte.21 A megállapítás ugyanakkor az orientáció szempontjából összefüggő emlékcsoporton belüli stílusrétegek megkülönböztethetőségének a lehetőségét is felveteti. Ennek a lehetőségét a szakirodalom sem zárta ki, amikor a Porta speciosa pármaias vonásai mellett a királyi palota ornamentikájának helyi hagyományból való származását feltételezte.22 A XII. század végi akantuszos ornamentika stíluskritikai vizsgálata alapján viszont a palota és a székesegyház között, az eddig feltételezetthez képest, fordított viszony rekonstruálható: a palotai fejezetek nem tekinthetők a székesegyháziak meghatározottjainak, előképeik nem a székesegyháziakban keresendők.23 Amíg a palota Szent István-terme füzéres fejezete mesterének a kapcsolatai, illetve hatása részben a kápolna, részben a Porta speciosa kör felé mutatnak, a terem másik mesterének a kezenyoma a székesegyházból származó, osztógyűrűs kompozíciójú faragványok egyikén mutatható ki.24 Arra vonatkozóan, hogy ez utóbbi mester Esztergom melyik épületén kezdte meg a tevékenységét, székesegyházi — akantuszleve- leknek szintén osztógyűrűs kompozícióin dolgozó — 50
