Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Gyulai Éva „Sua alienaque pignora nutrit” — Szapolyai János király impresája Alig két évtizeddel I. Szapolyai János, Magyarország választott királya halála után, 1559-ben Paolo Giovio nocerai püspök, a kor egyik legismertebb itáliai humanista szerzője fametszetekkel illusztrált, Lyonban megjelent könyvében feltűnt János király impresája: farkas, felette koronával és az impresához tartozó mottóval, amelyet egy tekervényes mondatszalagra írtak (1. kép).1 A zsúfolt, mitologikus tengeri lényekkel, növényi motívumokkal kitöltött reneszánsz keretbe foglalt ovális képecske, akárcsak a könyv többi impresa- ábrája, Giovionak azt a korábban már Rómában és Velencében, de metszetek nélkül megjelent elméleti munkáját illusztrálja, amelyben a szerző dialógus-formában értekezik neves emberek impresáiról.2 A népszerű könyv 1561-ben ismét megjelent Lyonban, de nemcsak olaszul, hanem francia nyelven is, ami népszerűségének bizonyítéka, s János király emblémája ebben is feltűnik.3 Giovio impresa-gyűjteménye ugyanebben az évben, 1561-ben egy másik emblema- tikai műbe is bekerül, Gabriele Simeoni korábban szintén publikált munkájával egybeszerkesztve, olasz versek kíséretében, de ebből kimaradt János király.4 A két szerző 1574-ben, szintén a lyoni Guillaume Rouble nyomdájában, Simeoni szerkesztésében újabb, teljesebb kiadásban jelentette meg korábbi impresáit, köztük Szapolyai egyszerű, keretezés nélküli farkas-emblémáját a magyarázó dialógussal, amely megegyezik az 1555-ben közölt szöveggel (2. kép).5 Giovio Szapolyai János impresáját itt is, akárcsak a dialógusban, Corvin Mátyás királyéval együtt említi, mint azon jelentős személyiségekét, akiknek impresájuk megegyezik a nevükkel vagy a címerükkel, így Mátyásé a holló,6 Szepesi János úré pedig — Giovio így nevezi Szapolyait utalva a Szapolyaiak Mátyástól nyert szepesi grófi címére — a nőstényfarkas. Giovio, a humanista történetíró, röviden el is meséli, hogy János a török szultán 1. kép. Szapolyai János király impresája, 1559 Giovio 1559■ 129. (Dig. felv.) 2. kép. Szapolyai János király impresája, 1574 Giovio 1574■ 146. (Dig.felv.) segítségével lett Magyarország királya, és bizonyos bárók támogatása mellett koronázták meg Székesfehérváron. A telt emlejű farkas, írja Giovio, János apjának címere volt, de kibővült egy hozzá illő mottóval, amelyet Brodarics István királyi kancellár alkotott meg igen ötletesen, s amely így szól: Sua alienaque pignora nutrit, vagyis: Sajátjai mellett más kölyköket is táplál, azaz János olyanokat is kegyébe fogadott, akik ellenségei voltak.7 Giovio megjegyzése egyike azon kevés forrásoknak, amelyek az impresák genezisére, „születésére” vonatkoznak, hiszen Brodarics, a humanista tudós és az uralkodó kegyeltje, sőt főpapja ura meglévő címervariánsához „találta ki” a politikáját és udvarának légkörét jellemző mottót, kérdés, hogy az először 1555-ben olvasható impresa-leírást mikor kapta meg Giovio az 1539. november 17-én elhunyt Brodaricstól. Mivel Brodarics halála megelőzte Szapolyai Jánosét, bizonyos, hogy az impresa még a választott király életében készült. A Brodarics alkotta mottóból egyébként némi keserűséget érezhetünk kicsengeni, hiszen a Szapolyai hűségére tért, s főként haláláig ott is maradt egykori királyi kancellár számos olyan „hívét” láthatta a választott királynak, aki hol Ferdinánd mellett bukkant fel, hol pedig Szapolyai pártjára szegődött, tudjuk, hogy több főúr ezt többször is megtette politika pályafutása során. Ismert, hogy Giovio Brodarics közvetítésével ismerte meg Szapolyai impresáját, amelyet a Dialogo dell’imp- rese (1574) c. munkájában közölt.8 Giovio és Brodarics barátsága a művelődés- és irodalomtörténetben már régóta közismert, Czvittinger Dávid 1711-ben Frankfurtban! megjelent magyar irodalmi lexikonának Bro- darics-szócikke utal arra, hogy Giovio saját koráról írt történeti munkájában megemlékezik Brodarics- ról.9 Giovio valóban dícsérőleg említi Brodaricsot, amikor János király koronázásáról ír művében, aki 369
