Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára ötvösművön többen is dolgozhattak, hiszen az előállítás egyes fázisait — a filigránnal díszített kelyhek esetében pl. a drót húzását — az inasok is el tudták végezni, míg pl. a forrasztás mesteri gyakorlatot igényelt. Az öntött díszítőelemeknél a megtervezés, a forma elkészítése túl időigényes volt ahhoz, hogy minden egyes ötvösműhöz újat, újabbat készítsenek, ezért is használhatták fel — például a gyöngyösi kelyhek esetében — ugyanazokat a díszítményeket számos alkalommal. Felmerül a kérdés, a középkorból fennmaradt magyarországi ötvösművek közül melyek tekinthetők valóban egyedi alkotásoknak. Nem csak a kelyheknél, hanem más tárgytípusoknál is észlelhetünk rendkívüli hasonlóságokat, a korábbi és későbbi időszakokból egyaránt. Az ötvösök egy-egy művet adott rajz ill. terv alapján több példányban is elkészíthettek, egyes részletek, alkotóelemek kisebb-nagyobb mértékű módosításával. A hazai emlékanyagban olyan egyedülálló mesterművek, mint pl. Suky Benedek kelyhe, készítőiknek nem az egyetlen ilyen kvalitású és jellegű alkotása lehetett. A filigrános díszítésű kelyhek — értékes díszítmények, pl. drágakövek, gyöngyök nélkül — nem számíthattak különleges ötvösműnek, számos példány 7. kép. A győri kehely nóduszának részlete. A szerző felvétele 8. kép. A pécsi kehely nóduszának részlete. A szerző felvétele lehetett Magyarország templomaiban. A sokszorosítás fent említett módjai nem tekinthetőek kizárólag a magyarországi ötvösségre jellemzőnek, Európa-szerte megtalálhatóak a sorozatgyártás nemesfémekből készült példái.45 A középkori ötvösművek bővebb feldolgozásával, a díszítőelemek és a díszítőmotívumok összevetésével, valamint stíluskritikai elemzések segítségével lehet bővíteni az egyes csoportokhoz kapcsolható emlékek körét, amelyek lokalizálása ill. mesterkörhöz, műhelyhez kötése további feladatot jelent. Jegyzetek 1 Das kirchliche Altargerät in seinem Sein und in seiner Entwicklung. München, Max Hueber Verlag, 1932. [továbbiakban Braun 1932] 2 Roth Viktor: Az egyházi kelyhek stílbeli fejlődése Erdélyben. Budapest., 1913. 3 Genthon István: Magyar műkincsek és emlékek külföldön. Budapest., 1968. Kézirat, Szépművészeti Múzeum Könyvtára, 21552. 4 Gerevich László: Középkori budai kelyhek. In.: Budapest régiségei XTV. 1945. 333-367. [továbbiakban Gerevich 1945] 5 A göteborgi magyar kehely. In: Magyar Művészet 1935. 339-342.; Un calice ungherese a Gandino. In: Annuario (1947). Istituto Ungherese di Storia dell’Arte, Firenze, 1947 88-97. [továbbiakban Mi- halik 1947]; Un calice ungherese della cattedrale di Monza. Roma-Budapest, 1929; Régi magyarfi- ligránkelyhek. In: A műgyűjtő 1929. 3. évf. nőin. 6 Rosenberg, Marc: Der Goldschmiede Merkzeichen. Band. IV. Ausland und Byzanz. Berlin, Frankfurter Verlags-Anstalt A.G., 1928. 7 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig Budapest, 1936. 8 P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1977. 9 Bunta Magdolna: Kolozsvári ötvösök a XVI-XVIII. Században. Szerk.: Kiss Erika. Bibliotheca Huma- nitatis Historica XVII. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2001. 10 Akelyhekre vonatkozó előírásokat részletesen tárgyalja Joseph Braun a művében, itt nem tudunk erre részletesen kitérni. Braun 1932. 11 A filigrán használatát részletesen tárgyalja Wolters, Jochem: Filigran. In.: Reallexikon zur deutschen Kunstgeschichte. VIII. kötet. München, 1987.1062-1184. 12 Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Budapest, 1884. 99., 113. A ma használatos filigrán kifejezés helyett ebben a 17. századi könyvben „drótmű” elnevezés szerepel. Ballagi Aladár a 19. század végén a bőrtű kifejezésről így ír: „Nyelvünkben mindeddig teljesen ismeretlen szó.” 140. 13 Köszönöm dr. Nagy Lajos kanonok úrnak és Be- nyovszky Péternek, hogy hozzájárultak és segítséget nyújtottak a kelyhek tanulmányozásához. 149
