Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Szabó Tekla Az italobizánci stílusú falképek jellegzetességei Az italobizánci stílus kutatása a hazai művészettörténet egyik megválaszolatlan kérdésekben leggazdagabb területe. Az „italobizantinikus” falképek csoportjáról legelőször Prokopp Mária írt a Magyarország művészetét 1300 és 1470 között bemutató korpuszban, ugyanakkor a stílus részletes elemzésére itt nem kerülhetett sor.1 Tóth Melinda 1995-ben a románkori falképek bizáncias aspektusának egyik összetevőjeként említette, ahol az „italo-bizantin hatás” nyilvánvalóan a stíluseredete utal.2 A szerzők utalnak a fennmaradt emlékanyag szegényességére, illetve arra, hogy ilyen körülmények között igen nehéz a falképek művészettörténeti vizsgálata. Ez az akadály többé-ke- vésbé elhárult a közelmúltban előkerült kivételes kvalitású freskók megismerésével, de így is nehéz megbecsülni a stílus eredeti jelentőségét. Az mindenképpen világossá vált, hogy a történeti Magyarország 1300 körüli és az azt követető harminc, negyven év művészetében a feltételezettnél sokkal jelentősebb szerepe volt. PhD értekezésem az őraljaboldogfalvi falképek kapcsán érinti a témakört, elsőként a stíluscsoportba sorolva olyan jelentős freskókat, mint a felvinci és a csík- szentimrei. Azóta a 2007 nyarán leadott disszertáció már új tanulmányozandó elemekkel bővült.3 Ez év májusában teljesen váratlanul Magyarvistán került elő egy Keresztrefeszítés ábrázolás. Ez a lista egyre csak bővül, remélhetően pár év múlva már beszámolhatok a maradéktalanul feltárt és konzervált őraljaboldogfalvi freskókról is, amelyek érintetlenül állnak 1869-es felfedezésük óta.4 Felmerül a kérdés, hogy mi alapján sorolhatjuk a feltárt vagy már ismert falképeket ehhez a stíluskörhöz. Előfordul-e egyáltalán „vegytiszta” állapotban? A válaszom az, hogy nem. Minden általam megvizsgált falképen megfigyelhető a stílusok különböző szintű keveredése a főként a mai Ausztria és Csehország terü1. kép. Kaporna, Ortodox temetőkápolna. Mihály arkangyal. Fotó: Szabó Tekla. letérői ható lineáris gótika jegyeivel. Egybemosódásuk, az eltérő tanultságú mesterek közreműködése megfigyelhető szinte mindegyik falképen, akár egy jelenet festésén belül is (Őraljaboldogfalva, Cserkút, Szepes- daróc, Felvinc, Csíkszentimrej.s Csécsen és Gelencén a különböző mesterek falkép-ciklusonként különülnek el. Kiemelendő, hogy szinte mindig az italobizánci mesteré volt a fő szerep a freskóciklusok kialakításánál, ebből arra következtethetünk, hogy Európa e szegletében a bizantinizáló irányzat nagyobb megbecsülésnek örvendett. A stílusjegyek keveredése bizonytalanságot okozott a falképek stílusának meghatározásánál, éppen ezért ideje volt egy jól meghatározó jegyekből álló kritériumrendszer felállításának.6 Kutatásaimban az italobizánci falképeknek több vonását azonosítottam. Ezek alapján Magyarország mai területéről a veszprémi Gizella-kápolna sorolható ide, illetve a régi Baranya területéről a cserkúti kifestés.7 Az utóbbihoz közeli a kör legkvalitásosabb, legbizáncia- sabb emléke a vajdasági Kapornáról (1. kép).8 Az eddigi művészettörténet-kutatás főként a sze- pességi falképekre összpontosult (Szepesdaróc,9 Ka- kaslomnic,10 Szepeshely).11 Szintén a Felvidéken található Csécs freskója is.12 Az erdélyi emlékek többnyire a Székelyföldről kerültek elő. A gelenceüs és homoródkarácsonyfalvi fres- kókn jól elkülöníthető együttest alkotnak. Kissé távolabbi a csíkszentimrei Szent Margit kápolna falképe^ (2. kép) és az egykori Aranyosszék központi településének, Felvincnek a Passió-ciklusa (3. kép).16 Ide sorolhatók olyan egykor jelentős hospice települések templomainak kifestése is mint Disznajó^ és Borosk- rakkó,18 a Kolozsvárhoz közeli Magyarvista'9 (4. kép) és a hátszegi királyi várhoz tartozó Őraljaboldogfalva kifestése is.20 A stílus fő jellemzőjéről megnevezése is árulkodik: az 2. kép. Csíkszentimre. Szent Margit kápolna. Gábriel arkangyal. Fotó: Szabó Tekla. 89
