Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Antik és középkori művészet

Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára karéj os féllevelek kísérik, és a szögleteket kitöltő leve­lek hétkaréjosak. A vállpárkány profilja is azonos a déli kapuéval, de a nyaktag dísztelen.4 Mindezek a motívumok a landstrassi kapukon is visszaköszönnek. A nyugati kapu bal oldali fejezetzó­náján a karéjcsoportokra szakadó akantuszlevél-szár- mazékok jelennek meg mind a falsarkokon, mind a fe­jezeteken (6. kép). A karéjcsoportokat fúrólyukak és az alattuk elhelyezkedő ívháromszöges mélyedések vá­lasztják el. Ez utóbbi Jánoshidán is megfigyelhető, a fúrólyukak azonban eldolgozottak, mivel a karéjcso­portok lazábban kapcsolódnak és köztük szélesebb fe­lületek maradnak. A krajnai templom levelei között nincs átkötés, önállóan kezeltek és egyúttal mereveb­bek is. A nyugati kapu jobb oldali fejezetzónáján és bal oldali szemöldökgyámján, illetve a déli kapu bal oldali fejezetzónáján a karéjos, álló levelek mutatkoznak (6- 8. kép), önállóan is, de a jánoshidaiaknál összetet­tebb, alább még elemzendő kompozíciók részeként is. Különbség, hogy a landstrassi oszlopfők kehelype- remmel ellátott kehelyfejezetek, míg a jánoshidaiak nem. Jánoshidán a kapukon kivül a templombelső feje­zetei is figyelmet érdemelnek. A kápolnák hajóba nyíló árkádjainak és diadalíveinek lefaragott fejezetein né­hol még tanulmányozható a díszítés alsó zónájának maradéka, ahol laposan faragott, álló karéjos levelek töredékeit figyelhetjük meg.5 A belső tér egyetlen meg­maradt (kétzónás, bimbós leveles) oszlopfőjén,6 a déli mellékszentélyben, félhengertagos fedőlemez szere­pel, akárcsak a landstrassi kapuk vállpárkányán, és ugyanitt, a fennmaradt északi diadalívfejezeten (9. kép). A rokonság a portálok felépítésében olyan szoros, hogy a három fennmaradt kaput egyetlen épületen látva sem csodálkozhatnánk. Sőt inkább fordítva, a fennálló a szituáció okoz meglepetést: hogyan kerültek 9. kép. A landstrassi plébániatemplom diadalívének északi fejezete, Rostás Tibor fotója, 2004. 10. kép. Az ácsai volt premontrei prépostsági templom déli kapujának bal oldali fejezetzónája, Rostás Tibor fo­tója, 2008. az egyik épületre a másik kapui? És vajon melyik má­solta melyiket? Az arányok és a méretrend összeveté­sével sajnos nem foglalkozhattam, de a fentiek isme­retében nehezen képzelhető el az ilyen összefüggések hiánya. Nyilvánvaló, hogy a bejáratok egy közös tervre vezethetők vissza, a tervvariációk megrendelői igény szerint álltak bővített vagy redukált változatban ren­delkezésre. A szobrászi díszítésben feltűnő kvalitás­különbségek nem mutatkoznak, úgy tűnik azonban, hogy az azonos motívumkincs különböző kőfaragók keze alatt formálódott. A hatás irányának kérdését szerintünk az dönti el, hogy a landstrassi kapuk és a templom faragványai egyedül állnak környezetükben, míg Jánoshida egy jelentős magyarországi emlék­anyagot magában foglaló koragótikus stíluskörbe tar­tozik. Ezért feltételezzük, hogy a landstrassi kapuk tervei éppúgy, mint kőfaragói Magyarországról érkez­hettek a krajnai őrgrófságba. Jól ismert tény, hogy Jánoshida összefügg az ócsai, egykor szintén premontrei templommal. így nem meglepő, hogy landstrassi formákat Ócsán is megfi­gyelhetünk. Az ócsai mellékhajók oldalkapuinak fel­építése rokonítható a jánoshidai-landstrassi portál­architektúrával, a részletek azonban valamelyest kü­lönböznek: a fejezet- és lábazatzóna kifordul a falsíkra és ott frízszerűen folytatódik, az egyetlen eredeti bél- letív (a déli kapu belső bélletíve) hengeres.7 Úgy látszik tehát, hogy a távoli krajnai plébániatemplom és Já­noshida kapuit szorosabb kötelékek kapcsolják össze, mint a két szomszédos premontrei prépostság bejára­tait. Ugyanakkor a szemöldökgerenda pozíciója Ócsán a jánoshidainak megfelelő, míg a lábazatok plintho- szainak lépcsős elrendezése és az alsó tóruszok hely­zete Landstrasst idézi. Ugyanezt a lazább, de egyér­telmű kötődést mutatja a fejezetplasztika is: az ócsai déli portál fejezetein (10. kép) felismerhető mind a ka­réjcsoportokra bomló levél a mögüle kihajtó hosszú­kás, bimbós levéllel, mind a szögleteket kitöltő álló, ka­réjos levél, sőt ívháromszögek és fúrólyukak is szere­pelnek időnként a megfelelő helyeken.8 A motívumok egy harmadik, a jánoshidaitól és a landsrassitól is kü­lönböző kőfaragói stílusban jelennek meg. Végül a 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom