Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Esszék
Móser Zoltán Mária nevére I. Az angyali intelemről „Ezután Bihar vármegyében a Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet, ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére: ezt a helyet Váradnak nevezte el.” Ezt írja Szent Lászlóról a Képes Krónika, amely a székesegyház építését is ábrázolja. De ennek ismerjük még egy ábrázolását, a déli határ közelében fekvő Bántornya (ma: Turnisce, Szlovéniában) középkori templomában: ezt Johannes Aquila festette meg Nagy Lajos korában (1342-1387), vagyis a Képes Krónika elkészültével közel egyidőben. A hajóban, a déli falon, nagyon magasan látható az említett ábrázolás, amely a királyt és kíséretét mutatja. A király a képen nyugati típusú lovagi öltözetet visel. Baloldalán hosszú, ún. kétkezes nehéz nyugati kard és nem magyaros görbe szablya lóg. A hadi öltözetet viselő uralkodó jobb válla mögött szakállas férfialak áll polgári öltözetben, fején kalappal. Itt nyilván a templom építőmesteréről van szó, ki jobb karjával az épülő templomra mutat. Ugyanezt teszi a király baljával, minthogy jobb kezében a már említett csatabárdot tartja. A király kíséretében látható három harcos sisakot hord, ruházata hasonlít uráéhoz. A balszélen álló katona ugyanolyan hosszú, egyenes, nyugatias pallost hord mint a király. Lászlót korona nélkül, de glóriásan mutatja be Aquila, hisz ekkor már régen szentként tisztelték. A falképen egy létrán felfelé igyekvő munkást is látunk, aki habarccsal megtöltött edényt nyújt fel az erre váró mesterembernek. Az építésjelente mellett egy regényes történet, vagy legenda ábrázolás látható: egy fiatal férfi, akinek mezítelen testét szőrős, durva ruha fedi, egy koronát nyújt a szakállas, remeteszerű idősebb férfinak Mindketten görbe vándor-botot tartanak kezükben. Kik ők? Czakó Gábor, aki regényt írt Boldog Salamonról, így vélekedik: „A képen talán Salamon Lászlónak nyújtja a koronát. Krónikáink egybehangzóan írják, hogy a chirapo1. kép. Johannes Aquila: A váradi székesegyház alapítása. A Szent László legenda részlete. Freskó. Bántornya, templom, déli fal. 1383-89. Fénykép: Móser Zoltán. liszi vesztes rablóhadjárat után (1084) meglátogatta a Szentlélek, ekkor végképp lemondott trónigényéről, a világról, s remetének ment Pólába.” Vagyis lélekben átadta a koronát Lászlónak, aki Salamon életében nem koronáztatta meg magát. A legendák szerint később koldusnak öltözve járt Magyarországon. Kálmán idejében, vagy előbb Lászlóéban, akivel találkozott is, midőn a király Nagyboldogasszony napján Fehérvárott alamizsnát osztott a szegényeknek. Salamon ekkor meggyőződött arról, hogy jó kezekben van az ország, majd eltűnt a tömegben. László kerestette, de ő visz- szatért Pólába. A képen látható alaknak mintha glóriája volna, s nem visel páncélt, fegyvert, tehát alamizsnaosztáshoz öltözött, Salamon pedig jelképesen megteszi azt, amiről föntebb szó volt. I. Géza nem lehet, mivel Salamon az ő idejében még keményen tartotta magát Pozsonyban. Készültek ugyan meggyezni, de Géza meghalt. Kiújultak a harcok, s 1077-ig tartottak. Más ilyen lemondó remete királyunk nincs. II. István készült erre a pályára, de meghalt, mielőtt lemondott volna.” Visszatérve a rejtélyes jelenthez és a képhez: ahogy nagyváradi székesegyház építése is hiteles, úgy el kell hinnünk Aquilának ennek a hiteleségét is. Vagyis festőnk nem egy kitalált jelenetet festett meg. Akkor megint csak az a kérdés, hogy vajon hol hallotta, hol olvashatta? Mondhatnók: mesélték neki azzal a szándékkal, hogy ő is mondja, mesélje tovább. II. Hozzánk hasonló „Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat, A világ megváltóját.” A szobája falán lévő Krisztus képről Dsida Jenő azt írja egyik versében, hogy azon mindent hamisításnak érez: nem ilyen kékszeműnek, nem ilyen derűsnek és jóllakottnak, nem ilyen színűnek. Mert sokszor, sok éjszakán látta, hallgatta Őt, ezért biztosan állítja, hogy egyszerű volt, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Olyan, mint egy múlt századi fénykép, ahhoz hasonló: először ez jut eszembe, amikor elővettem és sokadszor megnéztem ezt a derűs képet, amelyet több évtizede készítettem egy Turóc megyei kis faluban, Márkfalván. A falu kicsi, a gótikus temploma tenyérnyi, szárnyasoltára felejthetetlen, vagy inkább — karácsony ünnepére is gondolva — malaszttal teljes. Az oltár egyik részlete, a predellán lévő Mettercia ábrázolás látható itt: balra Szűz Mária, mellette a Kisjézus, 411
