Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára részt tovább értelmezi a virtutes concathenatae ábrá­zolási típus egészét. Ezt az Oraeus-féle bemutatási módot jelzés értékű­nek tartom, melynek alapján valószínűsíthető, hogy a hét fő erény számának tizenkettőre bővítésével Zetter és a Rimay versek alapjául szolgáló kép készítője is az összes ismert és ismeretlen erény sajátos kapcsolatá­nak, a „concordia insuperabilis”-nak a bemutatására törekedett. A rendelkezésére álló ábrázolást — hason­lóan Oraeus-hoz — Rimay is saját tudásának, lelkiál­lapotának és céljának megfelelően jelenítette meg. Ha összevetjük egymással Oraeus prózai explicatióját és Rimay verseit, az utóbbiakban hangsúlyosabb a tájle­írás és a többszörös önmagára reflektálás. Ugyanakkor a két szerző szövegeinek gondolati sémája lényegé­ben azonos: a kép egészének leírását az egyes erények bemutatása követi. A különbség visszautal a leírt ké­pek részleteinek különbözőségére, a megfelelés vi­szont kétségtelenül bizonyítja az ihletet adó képek ikonográfiái típusának azonosságát. Jóllehet továbbra sem ismeijük azt a konkrét pictu- rát, amelyet Rimay látott, úgy vélem, sikerült megha­tározni a kép ikonográfiái típusát. A Zetter-metszet is­meretében pontosabban értelmezhető a versek képi tartalma, s a szöveg által megengedett mértékben re­konstruálható „Rimay picturája” is, melyen a „Hit az első,” a kompozíciót meghatározó erény. A „Békózott Reménség ül mindjárt mellette,” s a Hit és a Remény között a terített asztalnál a Charitas látható („Köztök Charitas is mutogatja magát”). A többi erény képen el­foglalt, egymáshoz viszonyított helyére kevés a fo­gódzó. Az Erősség, Mértékletesség, Igazság, Okosság, Tűrés leírásában nem található semmiféle erre vonat­kozó utalás. A Magnanimitas-ról viszont megtudjuk, hogy „Mellette mert mindjárt az Liberalitas,” míg a Jó­zanság a Szemérmetesség mellett foglalt helyet.48 Ri­may rövidebb erény-verse sem mond ellent ennek a részlegesen kikövetkeztetett képszerkezetnek, mivel két sorban megismétli a három teológiai erény képen elfoglalt, egymáshoz viszonyított helyét: „Hittel mel­lesleg ül anchórás Reménség, / Ő szomszédságokban Szeretet is ott ég.”49 Jegyzetek 1 így például, Jankovics József: Akadtam egy pictu- rár a...” Rimay János és Madách Gáspár allegori­kus versének képzőművészeti vonatkozásai. In: Irodalomtörténeti Közlemények 86 (1982) 652- 656; Kovács József László: Rimay és a XVII. szá­zad emblematikájáról. In: Irodalomtörténeti Köz­lemények 86 (1982) 637-644; Knapp Éva: Az iro­dalmi hagyományozódás rétegei Rimay János Fortuna-Occasio-versében. In: Irodalomtörténeti Közlemények 101 (1997) 470-507; Vö. Kovács Sán­dor Iván: A reneszánsz verskompozíció és felbom­lásának néhány példája Rimay János költészeté­ben. = Uő.: Pannóniából Európába. Budapest 1975, 66-71; Knapp Éva: Irodalmi emblematika Magyarországon a XVI-XVIII. században. Bu­dapest 2003 Universitas Könyvkiadó; Knapp, Éva — Tüskés, Gábor: Emblematics in Hungary: A study of the history of symbolic representation in Renaissance and Baroque literature. Tübingen 2003 Max Niemeyer Verlag; Ács Pál: „Egy út ké­szíttetik” Balassi Bálint apoteózisa Rimay János Epicediumában. In: Irodalomtörténeti Közlemé­nyek 109 (2005) 205-221. 2 Rimay János munkái, a Radvánszky- és a sajókazai codexek szövege szerint, kiad. Báró Radvánszky Béla, Budapest 1904,109-114; Rimay János Összes művei, kiad. Eckhardt Sándor, Budapest 1955 Akadémiai Kiadó, (= a továbbiakban RJÖM) Nr. 64. 135-141, 214-215; Rimay János írásai, össze­áll., szöv. gond., utószó, jegyz. Ács Pál, Budapest 1992 Balassi Kiadó, 102-104,153-158, 298, 305- 307; vö. Radvánszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár versei. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1901,129-152. 3 így például Jankovics, i. m. (1. jegyzet); Kovács, i. m. (1. jegyzet). 4 Jankovics József 1999-ben megjelent tanulmány­kötetében megismételte korábbi (1982) hipotetikus véleményét, mely szerint, talán nem is kép, avagy egyetlen konkrét kép ösztönözte Rimayt a vers megírására: „Elképzelhető azonban, hogy az eré­nyeket maga Rimay Ültette asztalhoz! Mlnilia cue engedne következtetni az Encomia virtutum ar­gumentuma [...] De nem ez a legfőbb érv, hanem az, hogy a kép már eleve nem foglalhatta magában azt a 11, mindent összeszámolva 14 erényt, amit Ri­may mindkét versében elősorol.” v.ö. Jankovics, i. m. (1. jegyzet); Uő., Ex occidente... A 17. századi magyar irodalom európai kapcsolatai. Budapest 1999 Balassi Kiadó, 46. 5 Az átszerkesztés lehetősége ellen foglalt állást egy al­kalommal Ács Pál is: „[...] de nem beszélhetünk át- szerkesztésről; csupán a terjengős első részt hagyta el Rimay, s foglalta össze rövidebben a tartalmát, a megmaradt szöveg szakaszait pedig a Virtusok megváltozott sorrendje szerint rendezte.” Ács, i. m. (2. jegyzet) 1992, 276. Ez a véleménye azonban nem ismétlődik a hivatkozott kötet tárgyi jegyze­teiben, ahol a rövidebb változat kapcsán az olvas­ható: „Ezt az éneket Rimay bővebb változatban is elkészítette, lásd az Encomia et ejfecta Virtutum — című verset [...].” Uő., uott, 298. 6 Például Hendrick Goltzius négy lapból álló rézmet- szetes sorozatán (Die vereinten Tugenden, 1582 körül) 8 erényt ábrázolt párban. „Der Welt Lauf’ Allegorische Graphikserien des Manierismus. Ausstellung und Katalog von Hans-Martin Kaul- bach, Reinhart Schleier und Stephan Brakensick, Stuttgart 1997 Verlag Gerd Hatje, 52-55. — A kö­tetre Tüskés Gábor hívta fel a figyelmet, köszönet érte. 7 Ács Pál szerint a Tűrés a „patientiá”-val azonos. Ács, i. m. (2. jegyzet), 1992, 306. Ez azonban nyil­vánvalóan tévedés. 379

Next

/
Oldalképek
Tartalom