Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára ßigkeit, Güte, Demut, Hoffnung, Liebe — tárgyalja. Rimay nem titkolta, hogy az általa látott „picturán” „nem lévén semmi inscriptio.”23 E megjegyzés közvetve bizonyítja, hogy a versek írásakor Rimay nem csupán az emblematikus-allegorikus ábrázolás sajátosságait tartotta szem előtt, hanem olyan festményeket is ismert, amelyeken feliratok voltak. Mivel a feliratok a sokszorosított grafikai lapokat jellemezték elsősorban, ebben a műfajban,24 s — figyelembe véve Turóczi-Trostler József 1950-es években elhangzott szóbeli közlését25 — a német nyelvterületen azon belül is Frankfurt am Main környékén kerestem tovább a versben leírt kép „prototípus”-át, ismerve Rimay jó majna-frankfurti kapcsolatait.26 Tekintetbe vettem, hogy Rimay virtus-versei nem nevezhetők egyszerűen ekphrasis-nak; mondanivalójuk jóval több, mint egy kép hitelességre törekvő leírása.2? Az Encomia et effecta virtutum, azaz a hosz- szabb vers egyik utalását („egybe vadnak zárva”)28 követve olyan képeket kerestem, melyeken a virtusok nem csupán egymás mellett, hanem együtt és egymással való kapcsolatukban láthatók. A „nexus virtutum” gondolatkörben Cesare Ripa nyomán29 jutottam el az „összezárt, összeláncolt erények,” azaz a vir- tutes concathenatae ikonográfiái típushoz. E típus egyik kezdetleges, csupán két összezárt erényt ábrázoló változata például az a „Glaub / Lieb sind stets bey- sammen” feliratú embléma-kép, mely Andreas Friedrich Emblemata Nova: das ist New Bilderbuch [...] című könyve XIX. figurájaként jelent meg.3o Az egy- egy azonos magasságú és kidolgozású talapzaton álló, nőalakként megszemélyesített Fides és Charitas egymás felé nyújtott, összeláncolt, lelakatolt keze lángoló szíven nyugszik, amely fölött a Szentlélek látható galamb képében, alatta az egy fejen három arccal szimbolizált Szentháromság. Ez az a képtípus, melynek Rimay láthatta az egyik, ennél jóval összetettebb változatát, s amely ihletője lett virtus-verseinek. Ennél jóval közelebb áll a Rimay-féle leíráshoz az a kompozíció, amely az első alkalommal 1614-ben Johann Theodor de Brynél 3i Majna-Frankfurtban megjelent, latin, francia és német nyelvű versszövegeket tartalmazó, szignálatlan rézmetszetekből álló, 102 levél terjedelmű, haránt nyolcadrét alakú kiadványban található. A kiadvány összeállítója és metszője a minden bizonnyal németalföldi származású Jakob de Zetter volt. Az allegóriákat és emblémákat tartalmazó, Kosmographica iconica morális[...] — Pourtrait de la cosmographie morale [...] — New künstliche Weltbeschreibung [...] című mű32 77. számozatlan és cím nélküli rézmetszetén természeti környezetben egy fa alatt kört formálva tizenkét, emberi alakban ábrázolt erény ül vagy áll. Az erények többsége jobb vagy bal kézzel ugyanazt a körbe futó kötelet (vinculum) fogja, amely „összezáija” őket. Attribútumaik száma kevés, mert azt a kötél miatt csak a szabadon maradt kezükben tarthatják. Valószínű emiatt döntött úgy Zetter, hogy a rendelkezésre álló üres helynek megfelelően az alakok mellé, fölé vagy mögé metszi a nevüket. Az előtérben bal oldalon ülő első erény a Castitas, baljában liliommal. Az óramutató járásának megfelelően haladva, mögötte Fortitudo áll oszloppal. Mellette a Vir- ginitas áll lehajtott fejjel, baljával a szívére szorít egy szál virágot. Az ülő Innocentia — lábánál báránnyal — bal kézzel lefelé, Fides balja a másik kezével tartott könyvre mutat. A fa alatt középen királynői díszben trónon ül a koronás, palástos Temperentia. Ő nem fogja a kötelet, mely a háta mögött a derekánál fut tovább. Mindkét keze szabad, s a szokásos módon elegyíti a két edény tartalmát. Lába előtt stilizált út kanyarog, rajta göröngyökkel. A Temperentia mellett kissé hátrább a Humilitas áll, majd a keresztet tartó, ülve imádkozó Spes alakja következik. Az általa félig eltakart Amicitia baljában szívet tart, míg a Charitas és a Humilitas attribútuma nem ismerhető fel pontosan. Justitia kardot, s végül Prudentia tükröt tart a jobb, illetve bal kezében. Az erények által tartott, csomó nélküli kötél önmagába zárul. A kép alá metszett, expli- catióként értelmezhető latin, német és francia nyelven írt vers a következő: Virtutes stabili sunt omnes federe nexae, Alteraqjue] alterius diligit officium. Pectore constanti iunctis ad vincula dextris Mutua presistunt, et moderata colunt. Kein Tugend ist nicht bald allein, Sie woll[e]n gern bey einander sejm: Zu helffen einander sejm beräit, Halten hoch ob der Mässigkäit. One spectacle plus beau ne vid on en ce mondé, Quo celui que tu veois en l’assemblée ronde De ces Vertus tant belles: Elles sont ici veoir, Comment l’une de l’autre aime bien le devoir. A képet magyarázó versszöveg több, Rimay erény-verseiben is megtalálható gondolatra épül. Ilyen mindenek előtt az erények közötti megváltozhatatlan egység, egyetértés, szövetségi az állhatatosság; a saját és társaik feladatának (officium, „hivataljok”) kedvelése; az egymáshoz kötöttség („egybe vadnak zárva”); a kölcsönösség; az egymás társaságában való lét („Egymástól nincsenek soha távoztatva”). A francia strófa szerint mindez kellemes látvánnyá teszi az önmagukban is szép erények kör alakban, azaz egyenrangúan elrendezett csoportját. Az ábrázolás a hozzá tartozó strófákkal együtt ugyanazt az idillt, békét és nyugalmat sugározza, mint Rimay két verse. Zetter metszetén — ugyanúgy, mint Rimay verseiben — hiánytalanul megtalálható a három teológiai (Fides, Spes, Charitas) és a négy kardinális erény (Fortitudo, Temperantia, Justitia, Prudentia). Az őket kiegészítő öt erény (Castitas, Virginitas, Innocentia, Humüitas és Amicitia) eltér ugyan a Rimaynál találhatóktól, mégsem idegen azoktól: míg például a bárány Rimaynál a Tűrés attribútuma, itt az Innocentiáé. Rimaynál a Sze- mérmetességhez tartozik, hogy „födözgeti mellyét,” 377
