Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Knapp Éva Egy XVII. század eleji vers képi hátteréhez A vizualitásra épülő hasonlatokat, szimbólumokat, allegóriákat és emblémákat kedvelő humanista szerzők sorában előkelő hely illeti meg Rimay Jánost.1 A versek sajátos képi vonatkozásrendszere Rimay írásművészetének egyik jellegzetes összetevője. Ez a sajátosság a lefojtott érzelmekkel, az irodalmi alkotásba ágyazott tudással, a dekoratív nyelvi gazdagsággal, s nem utolsó sorban a Balassi-imitációval és a lipsiusi ne- osztoicizmussal összefonódva határozza meg az életművet. Az Encomia et ejfecta virtutum és az Encomia vir- tutum című, részben azonos szövegű, egy rövidebb és egy hosszabb változatban fennmaradt költemény2 az antikvitás óta kedvelt irodalmi és képzőművészeti témával, az erények dicséretével foglalkozik. A késő-humanista erényértelmezés Rimay-féle változatáról többen értekeztek.3 Ennek ellenére a versek alapvető problematikája, hogy tudniillik mi,4 illetve milyen kép ihlette azokat, megoldatlan maradt. Problémafelvetés Az erény-versek vizsgálatában — a korábbi kutatástól eltérően — igyekszem egyenrangúan kezelni a két, eltérő hosszúságú változatot.5 A prózai argumentumokat és a verses részeket nem különítem el egymástól. A Rimay által megverselt, megszemélyesített erényeket előfordulásuk és egyértelmű megnevezésük sorrendjében az l. táblában foglaltam össze. Az összeállításból kitűnik, hogy Rimay kétszer sorolta fel az erényeket a vers mindkét változatában. A rövidebb változat prózai argumentumában vette számba őket először, majd magában a versben kétszer, némileg eltérő sorrendben. A hosszabb változatban kétszer egymás után verselte meg az erényeket. A megszemélyesített erények száma mind az öt sorozatban összesen tizenkettő. A rövidebb változatban a második verses erény-felsorolás (= III.) két erény (4. Mértékletesség — 6. Igasság) felcserélésétől eltekintve megegyezik a hosszabb változat második felsorolásával (4. Igasság — 6. Mértékletesség). Az összevetésből látható, hogy kötött helye csak a három teológiai erénynek volt, sorrendjük mind az öt esetben azonos: 1. Hit (Fides) — 2. Remény (Spes) — 3. Szeretet (Charitas). A négy kardinális erénnyel — Justitia, Fortitudo, Prudentia, Temperantia — kétszer (rövidebb változat, II. felsorolás; hosszabb változat, I. felsorolás) egymás után, közel azonos sorrendben találkozunk: Erősség, Mértékletesség, Okosság, Igazság; illetve Igazság, Okosság. Megfigyelhető a törekvés a kardinális erények párba állítására — Igazság-Okosság, Mértékletesség-Erősség —, ami a XVI-XVII. század fordulóján kedvelt gyakorlat volt a képzőművészetben.6 A fennmaradó öt, felsorolásonként részben eltérő erény közül mind az öt alkalommal találkozunk a Tűréssel (Tolerantia)7 és az Adakozással („adakozó kész kedv,” „adakozás,” Liberalitas). Eszerint, az öt felsorolásban összesen kilenc-kilenc erény ismétlődik, melyek kiegészülnek a négy felsorolásban előforduló Magnanimitással8 (Nagylelkűség, Nemeslelkűség; rövidebb változat II. és III. felsorolás, hosszabb változat mindkét felsorolás), a három-három felsorolásban megtalálható Józansággal (Sobrietas; rövidebb változat mindkét felsorolás, hosszabb változat I. felsorolás), Encomia virtutum Encomia et effecta virtutum I. (argumentum) II. (vers) III. (vers) I. (vers) II. (vers) 1. Hit Hit Hit Fides / Hit Hit 2. Reménség Reménség Reménség Reménség Reménség 3. Szeretet Szeretet Szeretet Charitas Szeretet 4. Igasság Erősség Mértékletesség Erősség Igasság 5. Okosság Mértékletesség Okosság Mértékletesség Okosság 6. Józanság Okosság Igasság Igasság Mértékletesség 7. Nyájasság Igasság Nyájasság Okosság Nyájasság 8. Mértékletesség Tűrés Adakozás Tűrés Adakozás 9. Erősség Magnanimitás Tűrés Magnanimitas Tűrés 10. Tűrés Adakozás Erősség Liberalitas Erősség 11. Szenvedés Józanság Szemérmetesség Józanság Szemérmetesség 12. Adakozó kedv Kedvesség Magnanimitas Szemérmetesség Magnanimitás 1. tábla 375
