Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára ú fcartfnv T.Sefnjmicmu /irr J/mr l)a/waf/a- CrotMÍta- ádatmtc afr 3. kép. Szapolyai János király impresája, 1601 Typotius 1601-1603.1- n2- (Dig. felv.) kalmazza.26 A Habsburgok másik udvaronca, a németalföldi származású Jakob Typoets, humanista nevén Jacobus Typotius II. (I.) Rudolf prágai udvarában kiadott embléma-gyűjteményében azonban Giovio eredeti mintáját követi, s a magyar királyok emblémái között Szepesi I. János, Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királyának impresáját is közli, mégpedig egy lépő anyafarkast (3. kép). A király „nacio- náléjába” Typotius beveszi az ismert mottót is, de egyszerűsített formában, hiszen a „pignora” = kölykök, utódok jelentésű főnév elmarad, s a rövidített mottóban - SUA ALIENAQUE NUTRIT - a névmás és a melléknév neutruma a semleges nem általánosító értelmével a mondanivalót is általánosabbá teszi: ,A sajátjait és máséit is táplálja.” Typotius leírása úgy magyarázza a mottót, hogy János király ezzel a módszerrel próbálta ellenfeleit lecsendesíteni. Egyébként János, „a Szepesi,” amikor egy másik (főúri) párt támogatásával és a törökök segítségével megszállta Magyarországot, a családi farkassal jelölte meg pénzét, s bár valószínűleg nem gondolt rá, a farkas mégis jelképe lett cselekedetének, ahogyan ugyanis a (római) anyafarkas nemcsak saját kölykeit, fajtájának utódait táplálta és szoptatta, hanem Mars ikreit is, János pénzei a farkassal azt demonstrálták, hogy ő is így tesz majd, vagyis minden magyarnak kedvezni akar, akár védelmére kelnek, akár szembeszállnak vele.27 Typotius jellemzése a Szapolyai-aranyak farkas-címerké- pének szimbolikájára épül, s így Giovio impresájának mindenképpen egy humanista tudóstól elvárható szellemességgel és erudícióval adott újabb jelentést, ami talán Szapolyairól, „a Szepesiről” a Habsburg-udvar- ban kialakult „hivatalos” véleményt is tükrözte. Typotius Szapolyai-szócikke ugyanakkor figyelmeztet a pénzek, s általában a numizmatika ikonográfiájának korabeli fontosságára is, hiszen a pénz nemcsak fizetőeszköz volt, illetve a tezaurálást szolgálta, hanem az uralkodók ikonográfiái reprezentációjának is „médiuma” volt. Giovio és Typotius nyomdokain haladt Salomon Neugebauer is, aki 1619-ben Majna-Frankfurtban megjelent emblematikai gyűjteményében a magyar királyok között szintén szerepelteti János szepesi grófnak, Magyarország királyának a farkast és koronát ábrázoló emblémáját (4. kép). Az embléma jelképi tartalmát a jelmondat és az anyafarkas-impresa implicite tartalmazza: János király mindenki iránt jótéteménnyel és jóakarattal van. Neugebauer Vergilius Ae- neisének I. könyvéből, Didó királynő szavait idézi, aki egyformán szívesen fogad mindenkit hazájában, bárhonnan jött is: Tros Tyriusque mihi nullo discrimine agetur (Aen. 1.674.). De így tett a római anyafarkas is, amikor Romulust és Remust szoptatta, ezért a római szerzők azt, aki más utódairól is gondoskodik, szép szóval anyafarkasnak nevezték.28 Szapolyai János impresája nemcsak a 16-17. századi európai emblematikában és ikonográfiában csak kevéssé megjelenő magyarországi politikai és szellemi elit reprezentációjának egyik ritka, mégis jellemző és tanulságos példája, hanem az impresák „gyártásának” mechanizmusára is rávilágít. Paolo Giovio ugyanis az 1520-as évek közepén Rómában megismert humanista barátjától, a püspökségre és kancellárságra emelkedett Brodaricstól kérdezte meg, illetve „kérte el” Szapolyai János választott király impresáját, hogy gyűjteményében az európai közvélemény elé tárhassa. Tekintve azonban, hogy Magyarországon távolról sem volt az emblematikának olyan kultusza, mint Európa nyugati kultúrkörében, Hunyadi Mátyás halálával ugyanis az emblémák is lassan elenyésztek a királyi és főpapi udvarok reprezentációjában, Brodarics így kénytelen volt maga megalkotni Szapolyai impresáját, vagyis személyes képi szimbólumát a mottóval együtt, amely így több aktuális politikai mondanivalót hordozott, mint a korabeli enigmatikus impresák és emblémák általában. Annak azonban nincs jele, hogy Szapolyai János a Giovionál feltűnő mottót, mint az imp- resa vagy embléma koherens tartozékát, illetve a Sza- polyai-címerből kölcsönzött, de teljes alakban ábrázolt, sőt anyafarkassá lett állatot ábrázoló impresát használta volna, így a politikájára jellemző, sőt azt bí10ANKES COMES SCEPVS1VS 4. kép. Szapolyai János király impresája, 1619 Neugebauer, 1619.249. (Dig.felv.) 371
