Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Kovács Andrea A középkori magyar sequentionale* A középkori mise egyetlen verses műfaja az evangé­lium előtt énekelt, szövegében a liturgiát magyarázó, kommentáló sequentia, vagy ahogy gyakrabban ne­vezték, prosa volt. A nagyböjtön kívül szinte minden vasár- és ünnepnapon megszólalt, s az általánosan el­terjedt tételek mellett a középkor végéig helyi alkotá­sokkal gyarapodott. A magyar forrásokban fennma­radt tételek, azok stílusbeli megoszlása, eredete, kap­csolatai, valamint a hazai alkotótevékenységet tük­röző darabok Rajeczky Benjamin összefoglaló mun­kája nyomán váltak ismertté.1 Mi a következőkben 57 kéziratos és nyomtatott forrás2 segítségével arra a kér­désre keressük a választ, hogy a repertoár összeállítása és az egyes tételek liturgikus helyének meghatározása alapján kimutathatók-e a magyar egyházmegyéket jel­lemző sajátosságok, majd a Máriáról szóló tételek át­tekintése után néhány, eddig kiadatlan De beata uir- gine sequentiát közlünk. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy három té­nyező nagymértékben megnehezíti az általános és pontos következtetések levonását. Egyrészt a közép­kori Magyarország érsekségeiből, püspökségeiből rendkívül egyenlőtlen számban állnak rendelkezé­sünkre források.3 Másrészt a sequentiákat tartalmazó gyűjtemény (sequentionale vagy prosarium) ritkáb­ban önálló kötetben, gyakrabban a missalék vagy gra- dualék végén kapott helyet,4 s mivel így a kódexek legsérülékenyebb részéhez tartozott, sok esetben hiá­nyosan, töredékesen maradt fenn. Harmadrészt a for­rás korától és rendeltetésétől függően (úti missale, egy kisebb város plébániatemplomának szerkönyve, összefoglaló jellegű reprezentatív graduale stb.) is rendkívül eltérő lehet az egyes kódexekben közölt té­telek száma. Mindezek figyelembe vételével a követ­kező megállapításokat tehetjük. A magyarországi sequentia-készlet törzsanyagát 50 olyan tétel alkotja, amely mind a négy hagyományte­rületen rendszeresen, és azonos ünnepen jelenik meg (lásd az 1. táblát). Közülük néhány egy-egy forráscsoportban ritkáb­ban fordul elő (Felvidék: Eia recolamus, Concentu parili, Martyr müesque Christi, Spe mercedis et co- ronae, Erdély: Hicsanctus cujus hódié stb.), másokat egy adott püspökség kódexei a többitől kissé eltérő li­turgikus alkalomhoz rendelnek (Zágráb: Laetabun- dus exsultet). Néhány ünnephez (Szent András, Pál- forduló, Szűz Mária születése, apostolok, szüzek ün­nepe, templomszentelés) az ország egész területén két különböző, párhuzamosan egymás mellett élő se­quentia tartozik, ám jellemző, hogy az egyes hagyo­mányok melyik tételt részesítik előnyben. Az eszter­gomi és a zágrábi források megközelítően azonos számban közük Szent András apostol két sequentiáját, míg Felvidéken és Erdélyben a Deus in tua uirtute je­lenik meg gyakrabban. Pálforduló, Szűz Mária szüle­tése, az apostolok, a szüzek tételei esetében Esztergom — ahol a két különböző sequentia majdnem azonos számban fordul elő —, Felvidék és Erdély tételválasz­tása egyezik (Dixit Dominus ex Basan, Stirpe Maria regia, Clare sanctorum senatus, Exsultentfiliae Sion). A törzsanyaghoz tartoznak, azt kiegészítik azok a tételek (9), melyek szinte valamennyi hagyományból dokumentálhatók, ám ritkábban jelennek meg kóde­xeinkben (lásd a 2. táblát). A magyarországi forrásokban szereplő törzskészlet mellett néhány tétel csak egy adott püspökség illetve érsekség kódexeiben jelenik meg rendszeresen, s így annak a területnek meghatározó jegyévé válik. Az esz­tergomi forrásokban ilyen jellegzetes tétel a karácso­nyi hajnali mise sequentiája, a Natus ante saecula Deifilius.5 Az erdélyi források közül csupán egyetlen egy,6 a Felvidékhez köthetők közül pedig öt tartal­mazza,7 melyből kettő a karácsonyi nagymisére8 írja elő. Két olyan zágrábi kódexben szerepel ez a tétel, me­lyek a 14. század elején domonkos püspökök által vég­rehajtott liturgikus reform előtt készültek, s így tar­talmukban közelebb állnak az esztergomi hagyo­mányhoz.? Megjegyzendő, hogy a három karácsonyi mise sequentia-beosztása legegységesebb és legstabi­labb Esztergomban, valamint Zágrábban (éjféli mise: Grates nunc omnes; hajnali mise: Esztergom: Natus ante saecula Deifilius, Zágráb: Laetabundus exsultet; nagymise: Eia recolamus), míg Erdélyben és a Felvi­déken, az éjféli misét kivéve, variábilisabb.10 A húsvéti időszak két sequentiája, a Mane prima sabbati11 és a Mundi renovatio,12 valamint a mennybemenetel ün­nepére előírt Summi triumphum régisei szintén meg­található elvétve Esztergomon kívül is.H ám igazán ki­emelkedő szerephez itt jut. Hasonló a helyzet a Szűz Máriáról a húsvéti időben mondandó Virgini Mariae laudes intonent tétellel is.!5 Magyarországon kizárólag esztergomi forrásokban fordul elő Szent Adalbert se­quentiája, a Corona sanctitatis,l6 A zágrábi püspökség szerkönyveiben szereplő se- quentiák között két olyan tétellel találkozhatunk, me­lyek rendkívül ritkán jelennek meg az esztergomi, fel­vidéki és erdélyi kódexekben. Az egyik a húsvéti Sur- git Christus cum tropaeo,x7 a másik a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére kijelölt Ave Maria gratia plena,18 melyet Zágrábon kívül egyetlen magyar egy­házmegyés liturgikus forrás sem köt ehhez az alka­lomhoz, hanem — amennyiben közli a tételt — mindig az általános De beata virgine felirattal látja el.1? Négy, a zágrábi kódexekben gyakran megjelenő sequentia Magyarország más területein ismeretlen.20 Ezek a Quadriforme crucis signum a Szent Kereszt felma- gasztalására, az Ad matris Annáé annua Szent Anna,21 a Jucundetur plebsfidelis Szent Erzsébet ünnepére,22 valamint a Stabatjuxta Christi crucem húsvéti Mária- sequentia.23 Négy zágrábi forrásban szerepel a Ke­359

Next

/
Oldalképek
Tartalom