Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Omnis creatura significans 1567 elején az akkori magyar prédikátor, Byró Márton szidalmazta a városi elöljárókat, hogy a templomban megtűrik a szentek képeit, s azt állította, hogy egy igazi keresztény jó lelkiismerettel nem részesülhet Úrvacsorában az ilyen templomban. Frölich pap városa és Bártfa elöljáróit kérte közbejáróként, s egyúttal bizonygatta, hogy a magyar pap nem mond igazat azzal az állításával, miszerint ők a képeket imádj ák.3° A Kassán székelő felső-magyarországi főkapitány, Schwendi Lázár (Lazarus von Schwendi) a magyar prédikátort kitiltatta a városból, de a radikálisabb hitelvekhez húzó magyar etnikum továbbra is el akarta távolíttatni a templom díszítését. A városi tanács mind az egyenetlenségek kiküszöbölése, mind az egység fenntartása érdekében 1570- ben egységesítette a szertartásokat, s a magyarokat megintette, hogy gyakrabban járuljanak Úrvacsorához, amely a főoltár előtt szolgáltassák ki. Az esketés szertartását is — a rendelet értelmében — a főoltár előtt kell elvégezni. A fehér ing letételével azonban a radikálisabb elveket vallóknak tettek engedményeket^ 1568-ban, a magyarok által használt „kis templomban,” a Szent Mihály kápolnában történt némi rombolás: Bakai Sebestyén és Tóth Ferenc kassai polgárok összetörték az oltárt,32 de a tanács megkegyelmezett nekik, s ezzel nagyban hozzájárultak a vallási kilengések lecsendesedéséhez.33 A XVI. század második felében a kassai polgárság etnikai és ezzel együtt a vallási megoszlása megváltozott; lassan, de biztosan a magyar etnikum került többségbe, amihez majd a Bocskai-féle mozgalom után a politikai hatalmat is megszerzik a város vezetésében. Ezzel együtt a református hit is túlsúlyba került, de a Dóm — leszámítva az 1604. januári erőszakos templomfoglalást — az evangélikusok kezében maradt egészen 1671-ig, amikor is ismét erőszakos módon került 5. kép. Tóthné Pálmai Katalin: Erzsébet búcsúja férjétől. Selyem. 2007. a katolikusok kezébe. A reformáció nem sokat ártott Kassán Szent Erzsébet kultuszának. Lemérhető ez például a névadások tekintetében is. Mivel a középkorból nem maradtak fenn anyakönyvek, csak nyomokban tudjuk követni azt, hogy Erzsébet neve mennyire volt népszerű a névadásban: a korabeli kassai feljegyzésekben és a sírkőtöredékeken igen gyakran fordul elő. A hitújítás előtt ez az országosan is igen népszerű név a reformáció győzelme után is elteijedt maradt, nem úgy mind a Mária-név, amelyik a XVI. század második felében, főleg református hatásra szinte teljesen eltűnik a keresztelői névadásból. A nagyszombati végrendeletekben (1542-1690)34 előforduló 168 női név között a következő gyakorisági sorrendet lehet felállítani: 1. Katalin (22%-ban fordul elő), 2. Erzsébet (14,3 %), 3. Anna (13,1 %). E három név az összesnek közel 50 %-át alkotja. További népszerű név volt még a korban: Judit, Dorottya, Zsófia, Ilona. E hét név a névadásoknak több mint háromnegyedét adja. Máshol gyakori név még a Borbála és az Orsolya is. A Mária név csupán 1640 után fordul elő (5,95 %-ban), amikor is a korábban szinte teljesen protestáns lakosságú városban már jelentős katolikus közösség is élt. A XVI-XVII. századi kassai végrendeletekből a nagyszombatihoz hasonló adatokat nyerünk, amelyek természetesen nem csupán a kassai névadási szokásokat, hanem a Kassa-környékeit is reprezentálják, sőt azokra inkább jellemzőek, ugyanis a testamentumokban említett nők gyakorta a környékbeli mezővárosokból és falvakból költöztek be, vagyis részben a környék névadási szokásait tükrözik. Ennek oka az, hogy az alacsony városi szaporulat miatt egy-egy szabad királyi város demográfiai utánpótlásra szorult, s ezt a környékből beköltözők alkották, akiknek rokonai hasonlóképpen a városon kívül éltek. A mintegy 120 db XVI-XVII. századi végrendeletből, továbbá számos vagyonleltárból, birtokosztályból és bevallásból kigyűjtött 235 női név között a következő gyakorisági sorrend állítható fel: 1. Katalin (20,8%), 2. Anna (18,3%), 3. Erzsébet (13,6 %). E három női név az ösz- szes említésnek mintegy 52,7 %-át alkotja.35 A Kassa- kömyéki, jobbára református közösségekből származó női nevek között mindössze 1 db Mária fordul elő. Tisztában vagyok azzal, hogy a fentebbi adatgyűjtés igencsak esetleges, s bizonytalanul reprezentálhatja a lakosság teljes névadási szokásait — bár a több száz név igen nagy mennyiségnek számít ebben a korban. Ezt kiküszöbölendő, a kassai anyakönyvek néhány évéből készítettem statisztikát, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a protestáns városban töretlen népszerűségnek örvendett „Szent Erzsébet Asszony” neve és életszentsége, példája, s egy-egy évben nagyobb arányban, máskor a nagyszombatihoz, illetve a Kassa- környéki női névadási szokásokhoz hasonlatos az előfordulási gyakorisága. Kassa város evangélikus anyakönyvében,36 az 1598- as évben — igaz, ez csonka37 — rendkívül magas, 29 %- os az Erzsébet névre kereszteltek száma. 1599-ben 344
