Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Omnis creatura significans A középkori gondolkodó ember nem elégedhetett meg azzal, hogy a jelentő tartalma pusztán földi jelenségek szélesebb körére vonatkozzon. (Mint szokássá vált később.) A szimbólum az volt, amit a görög szó eredeti értelme is kifejezett: kettétört tárgy két részének újbóli összeillesztése, úgy, hogy a kompozíció lehetővé tegye a „felismerést.” Ezer, jól érzékelhető kapocs, amely összeköti a teremtett világot Teremtőjével, akinek az idő kezdete előtt valamiképpen része volt. Két tökéletesen összeillő rendszer fordult egymás felé. A jelentés nem zavaros célzás, sejt(et)és, hanem a biztos és örök igazságnak, a tökéletes szellemi rendnek az értelem számára felfoghatóvá és érzékelhetővé tétele. A kereszténység az érzékszervekkel fel nem fogható valóságot az érzékelhető világ fölébe helyezte. A kutatás igazi tárgya az előbbi, ami az utóbbiban ölt testet vagy tükröződik. A szimbólum a maga miniatűr mivoltában visszaállította az óhajtott egységet. Az égi és a földi hemiszféra összezáródása lehetővé tette, hogy az ember az alapból a boltozatba, a bizonytalanból a biztosba, az időnek alávetettből az örökbe, a láthatóból a láthatatlanba, a létezésből a Létbe emelkedjen. Az út nyitva állt, a teremtés minden lényeges feltételt biztosított a megismerésre, s a ki- nyilatkozatás kijelölte a gondolkodás helyes irányát. Az embernek követnie kell a nyomokat (vestigia), a dolgok néma világából ki kell hallania az isteni szózatot, a történelem eseményeiből megérteni az isteni szándékot. Nemcsak a természet és a földi esemény „tükör,” hanem még inkább az Isten szava, a Szentírás, a szimbólumok igazi tárháza. Mivel mindhárom (történelem, természet, Biblia) szerzője Isten és közös célját is ő határozta meg (az ember üdvözülése), közöttük szoros összefüggés áll fenn: amit az egyik megígér, megtartja a másik kettő. Bonaventura szerint a teremtményeket lehet dolgoknak és jeleknek tekinteni („creaturae possunt con- siderari ut rés, vei ut signa”).29 Ha látszatra ellentét mutatkozik, akkor vagy a természetet, illetve a történelmet kell „hozzáigazítani” a Bibliához, vagy rá kell jönnünk az adott szentírási hely igazi (nem szó szerinti, nem evidens) értelmére. A Párizs környéki Szent Viktor apátság (itt egyébként a XII. század eleje óta a túlzó allegorizálással szemben a történeti jelentés fontosságát hangsúlyozták) teológus szerzetese, Ádám a refektóriumban kezébe vett egy diót, és megkérdezte társaitól, mi ez? S meg is válaszolta: Krisztus képe. A zöld burok a húsa, vagyis emberi mivolta, amit levetett magáról; a csonthéj (lat. lignum fa, faanyag) a kereszt fáját, amelyen teste szenvedett; a gyümölcs, amely az embert táplálja, nem más, mint az ő rejtett, isteni mivolta. Rendtársa, a már említett Hugó látott egy galambot, amiről az egyházra gondolt. Két szárnya van, mint az aktív és kontemplativ életet élő keresztényeknek; a kék tollak az égi gondolatokra utalnak, a felkorbácsolt tengerre emlékeztető változó színek az emberi szenvedélyekre, amelyeken keresztül halad az egyház; az aranysárga szem az érettséget és bölcsességet, amellyel az egyház a jövőre tekint. A galamb vörös lábai a mártírok vérébe mélyen járó egyház útját juttatja kifejezésre.3° A kapcsolat bármilyen széles összefüggésrendszerben, akár negatív formában, létrejöhetett, vagy öntudatlan megnyilvánulások is lehettek nagyon jelentőségteljesek. Dante Poklában nincsenek nemes fémek vagy értékes anyagok, ha ezek mégis előfordulnak, akkor a „visszaélésről,” az Isten által biztosított jó ab- ususáról tanúskodnak. A sötétség birodalmában „rendszerszerűen” az ólom, a vas, a pudvás fa található; az arany és az ezüst csak, mint Isten ajándékait pénzért áruló simoniákusok, csalók eszköze szerepel, akik „Istenné tettetek aranyat, ezüstöt. ”3' Viollet-le-Duc32 építész és építészettörténész vette észre a XIX. században, hogy a XII. század eleje óta az épületek kő (ritkábban fa) díszein látható növényszimbolika érdekes fejlődési folyamaton ment keresztül. Ezeken a szobrászok elhagyták a római vagy bizánci minták követését. A motívumok természet megfigyelésén és utánzásán alapultak. Kezdetben (Párizs: Notre-Dame, Saint-Julien-le-Pauvre) az éppen létrejövő, bimbó állapotban lévő, visszafogott életerővel rendelkező növények díszítették kívül vagy belül a ka- tedrálisokat, később, a XIII. századra kifeslettek ezek a kővirágok vagy kőlevelek; rózsák és szőlőindák jelentek meg a bejáratok körül. A gótika hanyatlása az ornamentikán ábrázolt természet pusztulását hozta: a virágok elhervadtak. Az eredeti megfigyelés helyére ismét a minták követése lépett. A középkor kő flórája a természet éves ritmusát ismételte, tavaszi, nyári és őszi időszak követte egymást.33 A francia építészettörténész ezzel a megfigyeléssel túliépet az ismétlődő, de mégiscsak statikus megfelelésen (szőlő — halhatatlanság, feltámadás), s egy egész, évszázadokon átívelő folyamatot állított párhuzamba egy másikkal. A művészi tudat és stílus, akaratlanul is, ugyanazt a lényeget fejezi ki, mint az élő természet ciklusa. Ebből azonban korántsem következik panteista szemlélet. A kővirágokon/ban végbemenő folyamat nem a valóságosak változásának a szimbóluma, hanem mindkettő jel, közös jelentetjük az időnek alávetett létezés tapasztalása. Az egység kérdése A szimbólum a középkorban az igazság megismerésének a módszere. A jelenségben feltárulkozó lényeg. A minta, az ok és a cél Isten; a világ: másolat. Egyik fele az okozat, amelyből „visszafelé haladva” a másikra, az okra, a szemünk elől elzárt folyamatos teremtés titkaira következtethetünk. Az ember létfokából és képességeiből adódóan önmaga erejéből nem juthat túl az okozatok szintjénél, hogy ez mégis megtörténjen, szüksége van a logoszra. Krisztus által, aki a láthatatlan Isten képmása,34 helyreáll a teljesség, bizonyossá válik a hit lényege. A még árnyékot vető Danténak az elő purgatóriumban Vergilius magyarázza el a különbséget: Arisztotelész, Platón és mások szükségszerűen megmaradtak a „quia” (okozatból az okra való következtetés Tamásnál)35 ismereténél: „Ne várd hogy 336
