Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tüskés Anna A Schmidt-cég „pozzói”-nak problémája A Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeumban őrzött Schmidt-hagyaték leltárkönyveit eddig a bútorok szempontjából áttekintő Rostás Péter1 és a neobarokk szobrok szempontjából vizsgáló Ecsedy Anna2 kutatásai után arra keresem a választ, mit jelenthetett Schmidt Miksa számára a „pozzo” kifejezés. A leltárkönyvek tanúsága szerint több kútkávákkal is foglalkozó mű volt Schmidt könyvtárában:3 14. American Estals and Gardens 40.-; 18. Pozzi Sammlung von Schwarz Weiss Zeichnung 150.-; 19. Pozzi und Brunnen Sammlung von Schwarz Weiss Zeichnung 120.-; 20. Pozzi und Kamine Sammlung von Schwarz Weiss Zeichnung 160.-; 22. Manifactura di Signa Te- racotta Art & Dec 15.-; 25. American Homes and Gardens 80.-; 69. Manifactura di Signa Teracotta 20.-; 80. Vendita Cav. Salvatore Arbil Venezia 2.- A 18-20-as számú tétel egyértelműen kútkávákkal foglalkozó kiadványokra utal. A 22-es és a 69-es a Bondi család tulajdonában lévő Manifattura Ceramica di Signa cég kiadványa lehet, amely a XIX. század végén és a XX. század elején román és reneszánsz stílusú terrakotta vagy kerámia művek sorozatgyártásával foglalkozott. A 80. tételben szereplő Salvatore Arbil személyét eddig nem sikerült felfedni, de velencei volta miatt feltételezhetjük, hogy szempontunkból nem érdektelen. A Schmidt-hagyaték fényképei között kútkáva felvételek is találhatók.4 A 237-es számú fénykép (1. kép) hátoldalán például a következő feljegyzést olvassuk: „Signa Bdi No 462 Cachepot byzantino alto 0,42 base 0,46 prezzo: terra bianca L. CX.-” A fényképen látható kútkáva a korábban Giovanni Marcato, majd Michelangelo Guggenheim műkereskedő tulajdonában lévő, 1. kép. Kútkáva. Fénykép. Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeum, Schmidt Miksa hagyaték, F13A doboz, 237. fénykép. 2. kép. Kútkáva. Venezia, Museo Archeologico (M. Correr cl. XXV-143, M. Arch. 902). IX-X. század. Görög márvány. M. 74 cm, átm. 84 cm. 1889-től a Correr múzeumban őrzött, a XVIII. században már Grevembroch által lerajzolt cl. XXV-143, M. Arch. 902 leltári számú, henger alakú kútkávát imitálja kisebb méretben (2. kép). A XIX. század végi mester több motívumot átértelmezett: a felületet három részre tagoló két gyöngysoros pálca helyett egyszerű pálcatagot alkalmazott; a háromujjas fonatból képzett Salamon-csomó áthatásait az eredeti motívumtól eltérően oldotta meg; a két, egymással szembeforduló, kútból ivó páva motívumát egy sarkára állított rombuszba foglalt körből kiinduló hajtásokra redukálta. Feltételezhető, hogy a mester rossz reprodukcióról dolgozott vagy nem tudta megfelelően értelmezni a koraközépkori motívumokat. A fotógyűjtemény további darabjai között találunk olyanokat, amelyeket Schmidt használhatott termékeihez, illetőleg, amelyek az általa gyártott műveket ábrázolják. A 8-as számú fénykép például egy szűk szájú, belül öblös kiképzésű, henger alakú kútkávát ábrázol (3. kép), amely formáját tekintve megegyezik a velencei Museo Guggenheim udvarán (4. kép), a bje- lovari Városi Múzeum (5. kép) és a Wartburg vára déli udvarán (6. kép) álló művekkel. Díszítését azonban eltér azokétól: reneszánsz girlandok között korongokat látunk. Ez a formája alapján kútkávának teljesen alkalmatlan típus valószínűleg a XIX-XX. század fordulóján alakult ki. A 12-es számú fénykép Schmidt egyik bemutatókertjének részletét ábrázolja lefelé keskenyedő henger alakú kútkávákkal, növénytartó edényekkel és egy oszlopon álló medencével, benne fenyőfacsemetével. Mindegyik darab az akkoriban velencei bizantinizáló stílusúnak vélt motívumokkal díszített. A 22-es kép ugyancsak Schmidt egyik termékét mutatja, egy földön 291
