Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans ről, akik még nálunk is tisztábban tesznek tanúságot az új művészet [Art nouveau] iránti érdeklődésükről. [...] A német étterem, a magyar pékség és a bécsi étterem mind tanúságot tesznek arról az útról, amelyre az építészetnek haladnia kell, mivel semmi sem lehet termékenyebb annál, mint az építészek és mindazon művészek közötti egység, amely segítségével [az építészet] képes lesz létrehozni a civilizációnk méltó emlékét.”18 A Jugendstil stílusjegyeit mutató német éttermet Bruno Möhring tervezte. A magyar pékség egy kétszintes, alagsoros félkör alakú épület volt, a bejárati homlokzata négyzetes tömbbé egészült ki, a főhomlokzatra néző keskeny, hosszú ablakokkal, amelyek alatt az épület funkciójára utaló felirat és floreális díszítés volt látható (4. kép). A nagyméretű ajtóban végződő lépcsős bejára Lois Fuller pavilonjának formavilágát idézte. Az épület félkör alakú falazatán a járószint magasságába vágott ablakok és felettük az épületen körbefutó domborműves díszítés volt. Az épületről a következőket jegyezte meg a szerző: „Az Invalidusok mellet a valódi és tanultságot feltételező újdonságra vágyó tekintetek rögtön észreveszik a magyar pékség számára a budapesti Fischer József által tervezett pavilont. Főleg két részlete miatt tart számot érdeklődésre: Az alagsort megvilágító boltozott ablakok nyílásainak alapját képező búzanyalábok és a Barsy által festett fríz, amely pékek felvonulását ábrázolja”^ Az I. csoport installációjának bejáratáról közölt kép mellet a magyar pékség épületét képben és elismerő szavakkal is bemutatta az Art Décoratif folyóirat Lois Fuller pavilonját, a Pavilion Bleu-t, a Bécsi Éttermet és több más kisebb, döntően modern stílusú pavilonokat felsoroló cikkében.20 Az Art Nouveau építészet jelentős eredményeként értékelt Fischer-féle magyar pékség épületének berendezését Vidor Leó készítette. A pavilonok stílusát és az építészettörténetben elfoglalt helyüket a korabeli kritikusok eltérően közelítették meg. A külföldi kritikusok eltérően nyilatkoztak az 1900-as párizsi világkiállítás építészetéről és azon belül a magyar vonatkozású építményekről. Jelen tanulmányban ez utóbbi vonatkozásokat tartjuk fontos4. kép. A magyar pékség épülete, Fischer József nak bemutatni. A bécsi kritikus, Ludwig Abels szerint Magyarország pavilonjai és installációi inkább látványosak voltak, de nem mutattak fel előremutató építészeti értékeket.21 A francia Charier Saunier ellenben a magyar kiállítás invenciózus kialakítását, az eredeti szellemet és a kiállítás tematikájához illeszkedő anyag- választást emelte ki, színes üveg a kémiai, fa a mező- gazdasági, vas és kő a többi egység számára.22 Kari Gaul német nyelvű beszámolójában meleg szavakkal üdvözölte a magyar belsőépítészetet és bútorművészetet, elsősorban Faragó alkotásait, kiemelve világos színeit, a magyar népi ízlésről tanúskodó stílusát.23 Max Osborn az osztrák pavilon kiegyensúlyozott ele- ganciájú bemutatójával szemben a magyarokét egy elmaradott keleti népség termékének tartotta.24 Az Art et Décoration szerzője Gustave Soulier, az installációkat bemutató cikkében elsősorban Németország és Ausztria invenciózus és nagyvonalú térkiképzését emelte ki, majd Hollandia és Norvégia bemutatása után magyar vonatkozású épületekkel kapcsolatban a szerinte esetenként túlságosan erőteljes szín- és formakezelést emelte ki. Meglátása szerint ez a fajta díszítés ugyan „kifinomultság és vonzóság tekintetében elmarad Ausztria mögött, de nagyon festői és figyelemreméltó. ”25 Jacques Meier-Graefe az Art Décoratif hasábjain megjelent és tájékozatlanságról tanúskodó kritikájával minden bizonnyal lesújthatta az ország ezer éves államiságára és 19. századi modernizációjára büszke magyar szervezőbizottságot: „Magyar- ország kitűnik lángoló, erőteljes installációival, melyekről látszik, hogy egy új nép alkotásai. Mindent átható túlzott formáik és színeik ellenére figyelemre méltóan sok művészük van, művészetük hű képet ad zabolátlan fajtájukról.”26 A kritikusok elsősorban az egyes nemzeti jellegzetességek kihangsúlyozásával és a nemzetközi iparművészeti tendenciákat meghatározó angol iparművészethez viszonyítva ítélték meg az egyes országok bemutatóit. Vélekedésük alapján az osztrák bemutató nemzetközi jellegétől élesen elütött az erősen nemzeti jellegzetességeket felmutató magyar bemutató. Ennek ellenére egyetérthetünk Rebecca Houze tanulmányának végkövetkeztetésével, miszerint27 az 1900 körüli iparművészeti folyóiratokban és újságokban zavar volt érzékelhető az osztrák és magyar iparművészet és formatervezés besorolásakor, a nemzetközi trendeknek megfelelő osztrák és a gyakran nacionalistának bélyegzett magyar bemutatóról megjelent kritikák számos pontos ellentmondásosak voltak. Ehhez fontos hozzátenni, hogy ezek az írások esetenként a pontos értékítéletet befolyásoló tárgyi tévedésektől sem voltak mentesek. A magyar politikai osztály kultúrpolitikai törekvéseinek fontos alkotóeleme volt egy önálló, saját kultúrával és művészettel bíró ország képének bemutatása, melynek értelmében a történelmi múlt és a modem jelen szerves egységben jelent meg a párizsi világkiállítása magyar építészeti alkotásaiban.28 288
